Az alapgondolat - az év minden napjához egy­egy verset társítani - létfilozófia. Legyen a költészet az élet nélkülözhetetlen része, mint a táplálkozás. És legyen megbékélés forrása: „Egy időtlen remény tört át a mai idők szétszaggató viharain, mely azt bizonyította legparányibb rezdüléseivel is, hogy bizonyos szellemi szint fölött egyetértés van, összhangzat” - írja az előszóban Horgas Béla. Kerüljön tehát egy könyvbe háromszázhatvanhat magyar vers és népdalszöveg, Janus Pannoniustól Kálnoky Lászlóig. De ez nem elég: csatlakozzék a költeményekhez kommentár költők, írók, irodalomtörténészek tollából. S hogy ne csak a lélek lásson, hanem a szem is, illusztrálják a verseket a magyar festészet remekei Ferenczy Károlytól Vajda Lajosig, Mednyánszkytól Korniss Dezsőig.

Gazdag, inspiráló könyv. És elegáns. Nemcsak a szó érzéki értelmében az - mert jó papíron, igényes nyomással, gyönyörű reprodukciókkal jelent meg -, de szellemileg is. Izgalmasak az asszociációk, a kontrasztok. Füst Milán mellett Verseghy, Csokonai és Kazinczy között Simon Balázs. És a képek egyszer simulékony, máskor érdesebb vizuális rímei! Petőfire Tornyai bólint, Pilinszkyre Ország Lili. Kötetlen a szerkezet: nem mindenüvé kell kommentár, s nem minden vershez tartozik kép. A versek mellé írt szövegek sokfélék: szubjektívek és gyakran líraiak. Tandori Dezső például úgy ír Sárközi György vagy Jékely Zoltán verséről, hogy maga is rímes prózára, makámára vált. Végül megejtő a napok és versek rejtett kapcsolata: születésnapok, történelmi emlékek és más megfelelések fűznek öszsze sok költeményt és dátumot - de semmi sincs szájba rágva. Fedezze fel az öszszefüggések titkát az olvasó.

liget, 544 oldal, 5000 forint