Fehérvári kő kövön

Boldog országok, amelyek legalább azt tudják, mijük van. Itt van például Ausztria, alig egy ajtóval tőlünk nyugatra: odaát épp az idén tervezik befejezni a műemlékállomány teljes felmérését és a digitális műemlékkataszter elkészítését. Minálunk meg, ugye, még a világörökség részévé avatott házakba is úgy kell belekapaszkodniuk azoknak, akik a fennmaradásukat óhajtanák az üres telkeket preferáló tulajdonosaikkal szemben. De hát ez egy unásig ismert történet.

Üdítő fordulatot csak az hoz benne, hogy végre kijelenthetjük: immár nekünk is van egy városunk, amelynek értékeit, épített örökségét híven dokumentáltuk a jelenbeli használók kedvéért és a jövő okulására. Az Osiris új, Magyarország műemlékei című sorozatában megjelent Székesfehérvár című kötet ráadásul többet is ad, mint amit a címe ígér. Ebben a könyvben nem pusztán műemlékjegyzéket, hanem a város építéstörténetének alapos leírását, a fejlődés minden állomását dokumentáló tanulmányok sorát is megtalálhatja az olvasó.

Aki persze némi olvasgatás után haladéktalanul a leltári részhez lapoz, hogy belemélyedjen a hatszáznál is több épületleírás tanulmányozásába. Az Entz Géza Antal által szerkesztett kötetnek ugyanis ez a rész a különlegessége: a természetesen nem teljes, de minden korábbinál bővebb inventárium, amelyben a közműveltség részét képező műemlékek mellett a városban szembeötlő, de teljességgel dokumentálatlan, nem ritkán kortárs épületek is helyet kaptak. Az olvasó értelemszerűen bő négyoldalas összefoglalót kap a Hiemer–Font–Caraffa-tömbről, egy teljes fejezetet a középkori romkertről és a koronázótemplom maradványairól, de tíz sor Reimholz Péter és Lázár Antal hetvenes évekbeli Domus áruházának is jut – amely most Ázsia áruházként kínálja mindazt, amit a kínai könnyűipar csak kiötölni képes –, vagy épp a Budapest Bank épületének,1992-ből.

A könyv külön egységben tárgyalja a történelmi belváros és a történelmi külvárosok épített örökségét, azon belül pedig saját fejezetbe rendeződnek a szakrális terek, a köz- és a lakóépületek. De az inventáriumot lapozgatva nemcsak annak örvendezhetünk, hogy ez a pillanatfelvétel elkészült, és most már mindig tudni fogjuk, milyen volt Székesfehérvár épületállománya a XXI. század első évtizedének végén, hanem a múltról is plasztikus képet kapunk. Hiszen elolvashatjuk például, hogy a rendőrség székháza Pajzs Péter magánszanatóriumának épült, a Kandó Kálmán Főiskola Hadiárva Intézetnek, és a városgondnokság épülete sem más volt a maga idején, mint az ortodox izraelita imaház melléképülete. A zsinagóga helyén pedig ma is ott áll a buszpályaudvar: a szöveg szerint teljesen átépítették, Göde Ferenc tervei alapján, 2006-2007-ben.

Osiris, 632 oldal, 4980 forint

A Fő utca képe a Szent Imre ferences templommal
A Fő utca képe a Szent Imre ferences templommal
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.