Aligha akadt olyan épelméjű tévékritikus, aki annak idején ne dicsérte volna majdnem halálra a Dob+Basszust az m1-en, de legalábbis ne ismerte volna el, hogy a műsor „meg van csinálva”. A készítők úgy „állítottak elő” valóban szórakoztató programot, hogy közben egyszer sem mentek le kutyába, és glamúrból is épp csak a szükséges mennyiséget adták a produkcióhoz. A magyar rocktörténelem régi és viszonylag új szereplőinek bemutatására vállalkozó műsor vizuálisan is teljesen rendben volt. Informatív, nemritkán kritikus hangvételű, ilyenformán hah!, maga a közszolgálatiság.

Ezért aztán meg is szűnt, persze.

Most feltámadni látszik: a Bárka Színház fogadta be, itt kérdezi néhány hetente a hazai zenei élet jeleseit a műsorvezető, Lévai Balázs. (Nemrég a Csík zenekart látta vendégül, a következő felvétel pedig december 7-én lesz, akkor a Kaukázussal.) Kedd este a Kiscsillagra készültünk – ahogy rajtunk kívül még vagy pár százan. Az ajtón felirat, amely a tévés felvételből adódó kellemetlenségekért kér elnézést már jó előre; odabenn régi műsorok kockái peregnek a vásznon, a színpadon próbatermi enteriőr, hangszerek mindenütt, még a falakon is, csókos száj alakú babzsák vagy mi, és egy fehér, az isten is tévéstúdióba teremtette ülőgarnitúra. A nézőtéren némi moraj és szordínós, gyorsan tovatűnő izzadságszag, valamint: telt ház. A bal oldali páholyban már ott üldögél az egykor volt tévéműsor két ítésze, Poós Zoltán és Stumpf András. Nem tudni, direkt-e az áthallás, de a Muppet Show két gonoszkodó és pesszimista öregje jut eszünkbe róluk. Felbukkan egy gitáros, mint megtudjuk, ő Gyémánt Bálint, a Dob+Basszus zenekara, aztán kisvártatva Lévai is érkezik, és rögtön megnyugtatja a közönséget: ha valaki azt gondolja, a büdzsé szűkössége indokolja az egyszemélyes orkesztrát, nem téved nagyot.

És jön végre a magyar, úgynevezett könnyűzene, a honi rakendroll egyik legkomolyabban átgondolt, összerakott bandája, a Kiscsillag is, vagyis Mihalik Ábel, Lovasi András, Leskovics Gábor és Ózdi Rezső. Nem komolykodó interjú következik, hanem laza és vicces beszélgetés. Élcelődnek kicsit azon, a zenekar negyvenes tagjai közé hogyan kerülhetett a 22 éves létére máris zseniális dzsessz- és rockdobos Mihalik Ábel. Kamu, vagyis előre rögzített „élő, műholdas kapcsolással”, egy erkélyről bejelentkezik Rátgéber László, a Kiscsillag – mije is? Ceremóniamestere, alkalmi szövegírója és táncosa, barátja, edzője, mindenese. Hogy aztán az est végén testi valójában is megjelenjen, énekeljen és ugráljon a színpadon a Kiscsillag Fishing on Orfű című klipjéből már ismerhető Napóleon-kalapjában és patchworkszerű felsőjében. De addig jó párszor megszólal Poós és Stumpf, mindannyiszor méltatólag (dől a két gonosz öreg koncepciója), jön Lackfi János költő, akivel Lovasi a Hangzó Helikon sorozatban egyébként közös verslemezt is készített már, hozza alkalmi verseit és az egyik Kiscsillag-dalhoz készített szövegátiratát, amit a banda gyorsan le is blattol szépen. Nincs unalom, nincs ásítás, nincs vicceskedés – öröm van. Örömzene. A végén kétszeres (háromszoros?) ráadással. Ennyi. Működik. Képernyőre vele mihamarabb.

A Kiscsillag a Bárkán, a tévéből kiszorult Dob+Basszusban