- Plébános úr! A Jenőt tegnap gereblyével fejbe vágták.

Ezzel a hírrel köszöntek rá Somos Lászlóra, Kaposfő - és még négy falu - 57 éves papjára pár héttel ezelőtt a kaposmérői polgármesteri hivatalban.

- Látja, plébános úr, hiába tesz bármit a cigányokért, a helyzet egyre rosszabb - sóhajtoztak a hivatalnokok.

Nem így látom - mondta Somos csendesen.

Felhördülés volt a válasz:

- Hát, az nem probléma, hogy a Jenő fejét össze kellet varrni?

- Probléma, de nem akkora - legyintett a pap, majd így folytatta: - Tudják, száz éve a magyarországi elit tagjai párbajban úgy lelőtték egymást pisztollyal, mint a nyulat az erdőben. A Jenő is párbajozott, csak itt a felek a gereblyét választották.

A hivatalnokok, látva Somos megingathatatlanságát, nem vitatkoztak. A papnak se volt több ideje a diskurzusra: azért jött, hogy aláírjon egy szerződést, ami lehetővé teszi, hogy a szabálysértés miatt elmarasztalt helybéliek a rájuk kirótt bírságot közmunkában ledolgozhassák a plébánián. Mert ha nincs ez a lehetőség, akkor a bírságoltak esetleg kénytelenek börtönbe vonulni.

Márpedig a plébánosra bízott falvak roma lakóit sűrűn bírságolják. Az állástalan, szakmátlan emberek kukázni járnak Kaposvárra, s ott ez tilos. A feljelentett guberálók ledolgozhatják a bírságot.

Somos László másfél évtizede papja öt somogyi községnek. Munkája jelentős része abból áll, hogy a falvak 600 cigány lakójának sorsát megpróbálja jobbá tenni. Somos kuratóriumi elnöke egy - főképp Németországból támogatott - katolikus alapítványnak, ami élelemmel, tápszerrel, ruhával, gyógyszerrel és pénzzel segíti e falvak rászorulóit. Az alapítvány hat éve fenntart egy tanodát, ahol délutánonként 55 általános, és középiskolába járó cigány diákot oktat és korrepetál négy pedagógus.

A tanodára roppant büszke a plébános. Már arra is, ahogy felépült: 12 millióba került volna, de kijött feleannyiból, mert sokan vállaltak a kivitelezésben ingyenmunkát. Somos arra is büszke, hogy a tanoda diákjainak egyike sem bukott évismétlésre, az idejárók kijárják a nyolc osztályt, és tovább tanulnak. Ez komoly eredmény, miután a tanoda a legnehezebben kezelhető gyerekeket veszi fel. Miközben a plébános beavat mindebbe, fültanúja lehetek, ahogy telefonon tárgyal a kaposvári szakmunkásiskola vezetőjével egy Marcaliból kirúgott kőművestanuló érdekében:

- Nem rossz gyerek - érvel a pap feszültséggel a hangjában. - Igaz, most szétverte az iskola számítógépes termét, de azért tette ezt, mert kikészült. Tízen vannak testvérek, az apja nem dolgozik, csak iszik és veri őket. Vedd fel, én vállalom érte a felelősséget. A tanodában vigyázunk rá. Ha ez a gyerek máshová születik, akkor már érettségije van.

Somos negyedórával később megkönynyebbült mosollyal konstatálja, hogy sikerült megdolgoznia az igazgatót. Barátai szerint a kaposfői pap nem ismer lehetetlent. Fő célja, hogy a roma gyerekek ne másolják szüleik rossz példáját, az iskolakerülést, a munkanélküliséget, a túl korai családalapítást. Ha valaki figyelmezteti küszködése kétes eredményeire, akkor tanító szóval és humorral utasítja el a támadásokat. A közelmúltban a helyi pedagógusok szemére vetették, hogy egy általa is támogatott lány 13 évesen szült, mire a pap így reagált:

- Nem örülök, annak viszont igen, hogy csak ő szült ilyen korán. Régebben ez rendszeres volt: az ő anyja és számos rokona is 12-13 évesen szült.

Nem roma hívei időnként megpróbálják "felvilágosítani". Erről így beszél:

- Az egyik elkezdi nekem, hogy ő menynyi rosszat tud a cigányokról. Én meg nevetek: maga?! Ugyan! Akkor én mennyit tudok! Tizenöt éve a cigányok között élek, s közben voltam börtönlelkész is. Ha belekezdek, hogy mennyi rosszat hallottam és láttam, akkor maga elájul, és fel kell itt mosni. Miután űberoltam, elcsendesedik. Én meg azzal folytatom: magának nem kell azzal foglalkozni, hogy milyen a cigány, magának az a fontos, hogy maga milyen.

Ha valaki megkérdezi, hogy ő mit tehet a romákért, akkor Somos László a bibliát idézi:

- Jézus a tanítványainak azt mondta: úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Jézus az ellenségeit is szerette. Ha erre a hívek morognak, hogy szeretni nehéz, akkor azt felelem: a keresztényi szeretet nem érzelem. Persze, ha van érzelmi alapja, az nagyon jó, a lényeg azonban az, hogy a szeretet egy magatartás: azt teszem, ami jó a másiknak.

Egyszer az ismerős erdőtulajdonosok neheztelőn fordultak hozzá, mivel romák tőlük lopták a fát.

- Nincs pénzük fára, fáznak a gyerekeik, valahogy be kell, hogy fűtsenek - védte a tolvajokat a pap, aztán váltott: - Rosszul fogjátok fel a dolgot. Ne arra gondoljatok, hogy lopják a fát, hanem arra, hogy ti adtátok ajándékba. Mindjárt könnyebb lesz.

Somos László úgy látja, a romák rettentően szenvednek a kisebbrendűségi érzéstől:

- Gyakorta kérdezik tőlem: mért büntette őket az Isten azzal, hogy romának születtek. Mindig azt felelem, hogy Isten úgy szeret téged, ahogy vagy. Az a dolgod, hogy vállald a romaságodat, és a rád mért felelősséget. A dolgodat végezd el, és ne keress mentséget. Persze, tudom, hogy nehéz nekik. Ők hatalmas hátránnyal startolnak. Amikor egy roma gyerek bekerül az iskolába, azt látja, hogy a többieknek szebb a ruhája, jobb a háza. A nem roma gyerek, amikor elkezdi az iskolát, már számol és olvas. Mivel a roma gyerek ebben nem veszi fel a versenyt, mi marad neki, ha fel akarja hívni magára a figyelmet? A rosszalkodás. Erre a padsor végébe ültetik, és lemondanak róla. Többé nincs esélye leküzdeni a hátrányát. Ezért kellene sok, a miénkhez hasonló tanoda. Valaha kilencven volt, mostanra tizenhárom maradt. Kevés.

Erről és a romák bajairól szívesen beszél, önmagáról viszont egy szót se. Azt mondja, olvasóként és tévénézőként szenved attól, ha valaki szerepel és "kinyílik".

Munkatársai néha kudarcként élik meg, ha valamelyik védencük rossz útra tér.

- Rosszul fogjátok fel - vigasztalja ilyenkor őket. - Nincs itt semmiféle kudarc. Egyszerűen csak arról van szó, hogy van még feladatunk.