Van-e baj önmagával a konzervvel?

Elvileg nem van: miután az MTV-t többnyire - mondjuk így - a nosztalgiára hajlamos polgár nézi, akinek elege van ebből a durva világból, igenis századszorra is megmutathatók az értékek; éljen és virágozzék az Önök kérték, veszszen B. Dániel, le a táskanyitogatással. A probléma csak az, hogy a jó kis értékesdi mögött a "valamivel töltsük már ki a műsoridőt" érzete a legerősebb motívum; az, hogy menjél már le az archívumba, hozzál már föl néhány izét, aztán hadd szóljon. Ráadásul ez a benyomás rögvest tovább is gondolható; magam például azon kezdek elmélkedni, hogy amíg az én adózott pénzem nagy része elmegy valaki haver nyaralójára, addig a befizetésemből tényleg annyi marad, amennyiből legföljebb egy-egy "NDK zenés ajándékkosár" típusú műsorra futja?

Itt van mindjárt az m2 hétköznap délutáni Magyar pop című sorozata; látunk egy db húsz másodperces főcímet, majd mindenféle számot-nótát ötvenöt percen át, aztán jön a végefőcím, amelyen összesen négy műsorkészítő neve szerepel. Ahhoz, persze, nem is kell több ember, hogy mindenféle számot-nótát összeszedjünk és bedobálgassuk a dobozba; na de ez most mindegy is. Hanem: mi lehet a vezérfonal? Talán az történhetett, morfondírozunk a képernyő előtt, hogy a széria kezdete előtt meghalt a szerkesztő, aki a koncepciót magával vitte a sírba, így az utódoknak nem maradt más, mint gyorsan betenni egymás után azt, ami kint maradt az asztalon. Olykor azért föltűnik némi elképzelésféle, mondjuk, 1983-as számok-nóták sorjáznak legalább háromszor, összességében viszont nem találunk fogódzót: Tolnay Klári után
az Alsóberecki és Cigándi Néptáncegyüttes, majd Sass Sylvia előadását tekinthetjük meg, s amikor már csak nézünk előre üveges szemmel, itt most tényleg mi is volt a terv?, akkor a biztonság kedvéért még beleszalajtanak bennünket egy Demjén Ferenc, Törőcsik Mari, Fischer Annie, Edda-szériába is. Közben élőszó nem hangzik el, még csak a szám-nóta címe sincs kiírva; évszám plusz előadó: ennyi kiírására telik.

Mit adnánk egy jó Zenebutikért! Egy jó Juhász Előd-felkonfért!

Ugyanakkor ne legyünk már annyira igazságtalanok. Főként, mert önmagában egy-egy Zorán-koncertrészlet (stb.) sok mindent feledtet, s mert új, immár nyugati mintájú klipeket is láthatunk, ami azt sejteti, hogy a műsorkészítők izzadt felsőtesttel küzdenek az elavult struktúra ellen; kvázi igyekeznek menteni a menthetetlent. Igaz, ettől mink még jobban összezavarodunk, s azon tűnődünk, ki is az/miért is ilyen fontos Csézy meg Ádok Zoli.

Tényleg: ki az a Csézy?