Fellépett szinte minden nagyobb európai zenei fesztiválon, Magyarországon azonban eddig még nem volt alkalma játszani. November 26-án, csütörtök este tehát első alkalommal szerepel majd a magyar közönség előtt az Olasz Kultúrintézetben. A virtuóz zongorista egy nálunk ritkán hallható jeles kortárs olasz zeneszerző, Fernando Mencherini (1949–1997) művei közül válogatott az alkalomra.

Az Urbino melletti Fermignano nevű kisvárosban született és pályája csúcsán, alig 47 évesen váratlanul elhunyt zeneszerzőt Bongelli személyesen is ismerte: „Elmondhatom, hogy szinte minden zongorára írt Mencherini-szerzemény születésének tanúja voltam, mivel gyakran nekem mutatta meg ezek első változatait. Mindig nagy kíváncsisággal fogadtam őket: kiszámíthatatlan szerző volt, soha semmit nem lehetett előre tudni nála”.

A budapesti koncert alkalmával Mencherini utolsó alkotói időszakának szerzeményei kerülnek műsorra. A zongoraművész kiemeli, hogy a szerző zenéjére egyaránt hatottak a klasszikusok, különösen Chopin és Bach, valamint a nagy kortárs zeneszerzők, mint például John Cage, néhány művében pedig rockzenei áthallásokat is fel lehet fedezni. Folyamatos kísérletezés és formai szabadság jellemzi sok alkotását, emiatt előfordult az is, hogy egyik-másik előadó eljátszhatatlannak ítélte egyes műveit. Bongelli szerint az előadók részére technikailag tényleg nagy kihívást jelent e művek eljátszása, mégis megéri energiát fektetni beléjük, hiszen a közönség számára különösen érdekes és izgalmas élményt nyújtanak. Julien Mosa francia zenekritikus ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: Bongelli mintha négy kézzel játszana, amikor a Mencherini-darabokat adja elő.

1986-ban Mencherini elnyerte a nemzetközi ISCM díját, amelynek átadása Budapesten zajlott le. A Per Limina című alkotás ősbemutatójára így a Zeneakadémián került sor, ahol Körmendi Klára játszotta el a darabot.

A 90-es években a zeneszerzőt kíváncsisága a rokonterületek felé is elvitte: a neves költővel, Edoardo Sanguinetivel folytatott együttműködéséből különösen intenzív művek és híres zenés felolvasóestek születtek. A kor meghatározó táncegyüttesével, az Arbaletével is többször dolgozott együtt, az ő számukra írta például a Budapesten is elhangzó Sei danze armoniche című alkotást.

„Fernando Mencherini hatására megváltozott a zenei felfogásom, a perspektíva, amellyel zenészként megélem a munkámat” – nyilatkozta Bongelli az est kapcsán. „Neki köszönhetem, hogy felfedeztem néhány, számomra akkor még ismeretlen zeneszerzőt, például Ligetit, Rzewskit, Reichet vagy Glasst. És ami még fontosabb: ő segített levetkőznöm a Konzervatóriumból hozott akadémikus felfogást, hiszen műveinek természete megkívánja, hogy szabadon és megkövesedett kulturális beidegződések nélkül viszonyuljunk hozzájuk”.