A kétszáz lakót befogadó központ régi könyvtárában, amelybe elvileg a szomszédos mozgássérült-gimnázium hallgatóinak – azaz még száz embernek – is szabad a bejárása, rettenetes állapotok uralkodtak. Egy bentlakó próbálta működtetni, lelkesen, de nyilván laikus módjára – mesélte Paunoch Éva, az egyik önkéntes, aki kolléganőjével, a másik önkéntes Belkó Katalinnal együtt főállásban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zuglói fiókját viszi.

A hatezer kötetes, jórészt elavult, elhasznált gyűjtemény egy 35–40 négyzetméternyi térbe volt bezsúfolva, a köteteket a legteljesebb összevisszaságban tárolták – még a padlóra is jutott belőlük. A könyveket fekete por és penész borította, a szobában nyüzsögtek a bogarak. Ebből a káoszból kellett valami tisztességeset csinálni.

Az intézet vezetője, Kogon Mihály élt a két könyvtáros opciójával, miszerint azok teljesen ingyen átszabják és használhatóvá teszik a házi bibliotékát. Egy új, majdnem kétszer akkora helyiséget adott, és nem mellesleg pénzt, amelyből a termet rendesen be tudták bútorozni. Paunoch Éva és Belkó Katalin a rendszerezetlen hatezres könyvtömegből egy jól tagolt, háromezres gyűjteményt alakított ki, számítógépes katalógussal.