Kassán kilencszázhúszban Ferenczy Béni megrajzolta Jász Dezsőnek, a Monarchia volt tisztjének, a 33. Vörös Gyalogezred ugyancsak volt politikai megbízottjának, Juan de Pablo néven a spanyol polgárháború majdani tábornokának a portréját. Egy évvel később, ugyancsak Kassán, Kernstok Károly megrajzolta dr. Josef Poláknak, a Kelet-szlovákiai Múzeum igazgatójának a portréját. Hogy a két modell művészettörténeti szerepe nem azonos, azt egyebek közt az is jelzi, hogy több kiváló Polák-arcmás szerepel a kiállításon, míg a Jász-arckép csak egy memoárkötetben található meg. De a két dolog összefügg. Tizenkilenctől-húsztól a Magyar Tanácsköztársaság igen sok politikai emigránsa gyűlt össze, kezdett munkába átmenetileg a Hernád-parti városban, és még több magyar művész keresett ott menedéket az ellenforradalom elől menekülve.

Egy híján csupa magyar név: a kassai modernek története a magyar művészettörténet része. Ott hagyta a nyomát Uitz Béla, akinek három szoborerős rézkarca viseli a nevezett múzeum leltári számát, hasonlóan Perlrott-Csaba Vilmoshoz, aki szépen kubizáló, dinamikus utcaképet is festett Kassáról. S ha Perlrott-Csaba, akkor Gráber Margit is: kettejüknek közös kiállítása is volt Szlovenszkón, amikor idehaza nem lehetett, Bortnyik pedig metafizikus korszakának egyik főművét komponálta meg a kiállítás emblémájává tett kemény Polák-portréjával. Kmettynek, tudjuk az életrajzból, a békésebb és türelmesebb esztendőkben is volt kapcsolata a várossal, s ha pályakezdő szabadiskolás éveit nem, a kényszerű visszatérés húszas évtizedét fenségesen reprezentálja súlyos, monumentális Női aktja.

Egyszóval: aktivisták, Nyolcak, s mindenki, akinek köze volt a forradalmakhoz vagy ezzel itthon vádolni lehetett, továbbá modern festők, akik csak ízlésalapon nem lelték helyüket a keresztény-nemzeti, intoleráns hazában. Emigránsok valamennyien, akik aztán Bécsbe, Párizsba, Moszkvába, Romániába mentek további emigrációba, vagy hazatértek, de akiknek az első biztonságot - a jelek szerint munkakörülményeket és kiállításlehetőségeket - Kassa nyújtotta. Kassa, azaz dr. Polák és az ő múzeuma. Az egykori prágai cseh jogász, akinek példátlan szlovákiai életművét két éve a Közép-európai Kulturális Intézet emlékkiállításán ismerhette meg az, aki akarta.

Josef Polák szlovákiai művészettörténetet alkotott. Felkarolta, bemutatta, menedzselte a város hirtelen megelevenedett művészeti életét, amely elevenségnek két faktora volt: a tizenkilencben ideérkező Polák és a tizenkilenctől áramló emigráció. A menekülés hatására magukat hirtelen utódállaminak érző festők mellett támaszkodhatott egy "őshonos" generációra is (Krón Jenő, Jaszusch Antal), az igazi felfedezés azonban az egy évtizeddel fiatalabb, akkor húszas-harmincas éveiben járó korosztály, amelyről a képek kvalitásain kívül nem sokat tudhatunk.

Katalógus egyelőre nincsen, a korrekt-szűk lexikoncímszóból nem tudható meg, miért halt meg oly korán, harminchat évesen Bauer Szilárd. Arra sincs tehát magyarázat, honnan a nehéz szociális indíttatása ennek az olykor klasszicizáló, olykor hevesen aktivista művésznek. Menekülői nehézkesek és érzelmesek, Körmenetén csupa hittől és elesettségtől groteszk népség vonul, viszont tusrajz-sorozata a francia forradalomról heves, expresszív és meggyőző. Eltérő, de bizonyosan olyan festészetet és grafikát művelt, amelynek nem sok keresnivalója volt a határon innen kilencszázhuszonhétben.

Schiller Gézáról úgy tudja egy osztrák életrajzi lexikon, hogy vezető szerepe volt a magyar kommün idején. Meglehet. Irodalomtörténeti forrásokból csak annyi derül ki, hogy később Romániában dolgozott, a kiállításból pedig az, hogy erős, eleven tehetségét az aktivizmus formálta. Ezt a feszes konstruktivitást, a dinamikus színességet olykor játékos naivitással ízesítette, jó festője volt ennek az eleddig ismeretlen szlovák-magyar évtizednek.

A kiállításplakátok kétnyelvűek voltak, a festők magyarok, az animátor cseh, a nyertes Kelet-Szlovákia. A stílus sokféle, a korszak hamar véget ért, a pályák szétváltak, de egy magasabb egység kirajzolódik a szentendrei Kárpát-medence-sorozat új kiállításából: festői szabadság és európaiság uralkodott Kassán a békétlen és intoleráns húszas évtizedben.