Keleti csempészáru: szerelem
E hidegháborús szerelmi történet hősei a nyugatnémet férfiak és a keletnémet nők bejáratott találkahelyének számító lipcsei vásáron ismerkedtek meg. - Első látásra egymásba estünk, s egy éven át kettős életet éltem. Napközben szocialista termelőmunkát végeztem, esténként Dieternek írtam leveleket. Titokban többször találkoztunk a Balatonnál és Budapesten, amíg megérett az elhatározás a szökésre. Konspirálni az apámtól tanultam, ő a keletnémet állambiztonság, a Stasi tisztje volt. A lebukás esetére volt nálam egy méregkapszula, élve nem akartam visszakerülni az NDK-ba - mesélte lapunknak Catrin Hennecke a Collegium Hungaricum Berlinben, ahol a Dieterrel máig tartó szerelmük a "Német egység a Balatonnál" elnevezésű multimédiás kiállítás egyik képben és szóban elbeszélt története.
A berlini falomlás huszadik jubileumi évében megrendezett tárlat ötlete a CHB igazgatójától származik. Can Togay János a német és az európai történelem azon időszakát akarta emberközelien érzékeltetni, amikor a "politikai blokkok" által szétválasztott családoknak, barátoknak - az NSZK és az NDK állampolgárainak - bizarr módon a Balaton szolgált rendszeres találkozóhelyül.
A CHB felhívására mintegy ötven kortanú küldött be a Plattensee-hez kapcsolódó fotókat és amatőr filmeket, ezekből állította össze Forgács Péter filmes és médiaművész, a Privát Magyarország című sorozat alkotója - a Nyugat-Berlinben élő Hámos Gusztáv alkotóművész segítségével - a tárlaton látható videofilmeket. A világkörüli turnéra érdemes anyagot a magyarországi német-német találkozókat szorgosan figyelő Stasi archívumából származó fotók, filmek, titkosszolgálati eszközök-dokumentumok egészítik ki.
A keletnémet származású Karin Fritzsche filmes újságíró, projektvezető úgy gondolja: bármennyire banálisak is a Balaton menti nyaralások felhőtlen pillanatairól készült képek, e sajátos kelet-nyugati találkozókban azért ott bujkál a megosztottság elleni lázadás. Forgács szerint a magántörténelem gyakran jobban képes visszaadni egy korszakot - a "rockturistának" nevezett Ulrich Grunert érzékletesen eleveníti fel, miként jutott Magyarországon az egykori NDK-ban betiltott beat- és rockalbumokhoz. A magyar filmes az NDK-s múlt feldolgozása kapcsán azt hangsúlyozta: csak tanulni lehet a németektől, ahogy igyekeznek szembenézni a kommunista rezsimmel.
Az észak-rajna-vesztfáliai Dürenben élő evangélikus lelkész házaspár, Cornelia és Klaus Kenke 1976-1991 között minden nyáron szervezett kelet-nyugati találkozókat a Balatonszemesen kibérelt nyaralókban. Egyházi vonalon és ismerősök ismerősei által szervezett, de alapvetően vadidegen emberek töltöttek együtt egy-hét hetet. Kenkéék az üdülést kulturális programokkal, vitaestekkel "fűszerezték".
- Főleg a magyarokon lehetett érezni, hogy maximálisan kihasználják a rezsim által biztosított mozgásteret. Az NDK-sok rezignáltak voltak, viszont rendületlenül hittek abban, Nyugaton minden csak szebb és jobb lehet. Azt meg sem akarták hallani, hogy a kapitalizmusban milyen súlyos szociális problémákat jelent például a munkanélküliség - mesélte lapunknak Cornelia Kenke. A berlini falomlás óta kevés egykori NDK-sal maradt fent a kapcsolat.
Kenkéék mégsem bánják, hogy egykori keletnémet pártfogoltjaik szemében a szükségben "megfejhető" nyugati rokonok voltak, a lelkészpár több életre szóló élménnyel és kalanddal lett gazdagabb. A Balaton illatát pedig jó 1300 kilométerre, az Aachen és Köln között fekvő otthonukban is érzik.
