- Én is fáztam. Akkor melegedtem csak föl, amikor az emberek már sétáltak a szalaghídon, odajöttek hozzánk érdeklődni, megköszönték a hidat - emlékezik vissza Nyers József mérnök ezredes, a zászlóalj parancsnoka. - Csaknem 400 ezren keltek át néhány nap alatt. Borzasztóan jó érzés volt népszerűnek lenni. Akkor megérezték a katonák is, hogy megérte előtte gyakorolni Ercsiben - sátorban aludni, hidegben, hóban, sárban dolgozni.

2006-ban, az árvíz idején a Tisza és a Körös közös töltésén dolgoztak, a legveszélyesebb helyen, Szelevény és Csépa mellett. Már mozgatta az irdatlan víztömeg a gátat, de sikerült megóvni az emberek otthonát.

Az idén, a Margit híd rekonstrukciója kapcsán fölmerült, hogy újra fölépítenék a szalaghidat, és arra terelnék a forgalmat a felújítás idejére. Ez végül nem valósult meg. Alighanem úgy vetették föl az ötletet a Fővárosi Önkormányzatnál, hogy előtte nem tájékozódtak, mivel is járna ez.

- A honvédség vezetői azt mondták: igen, csináljuk, de előtte nézzük meg, hogyan tudjuk a feltételeket megteremteni. Én a szakmát képviseltem a sajtótájékoztatón is, az önkormányzat vezetőivel folytatott háttérbeszélgetésen is - mondja Nyers József.

A szalaghidat valahol a Margit híd és a Lánchíd között lehetett volna megépíteni - de ahhoz lejárót kellett volna kialakítani. Fölmerült: mi lesz az alsó rakpart forgalmával? Kérdés volt az is: mi legyen a nemzetközi hajóforgalommal? A legnagyobb problémát azonban a biztonság fenntartása jelentette: a 70 tagból álló híd minden tagjához kell három műszaki katona. Hogyan lehet biztosítani a jelenlétüket és a váltásukat? Ki végzi a mentést katasztrófa esetén?

- Amikor a főváros vezetői szembesültek mindezzel, nem volt tovább miről beszélni - zárja le a történetet a zászlóalj-parancsnok.

Arról beszélgetünk később: parancsnoknak születni kell. Azt nem lehet megtanulni. Érezni kell, hogyan lehet összhangba hozni, amit az elöljárói és a beosztottai várnak az embertől. Nyers József megfigyelte, mit csinálnak jól vagy roszszul a saját parancsnokai. Erősödött az a meggyőződése, hogy fegyelmet, hatékony munkát úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha a parancsnok normális emberi kapcsolatokat tart fenn az alárendeltjeivel.

- Kell, hogy maradjon egy kis távolság, de azért aránylag közel legyünk egymáshoz! - mondja Nyers ezredes.

2002 óta már szinte csak szerződéses katonákkal dolgoznak. Nyers József nagyon szerette korábban a sorkatonákat. Amikor még 24, majd 18 hónap volt a szolgálati idő, a keze alatt szoktak a rendhez, fegyelemhez a fiúk, és mire leszereltek, rájöttek, hogy a civil életüket is segíti az önfegyelem. A rendszerváltozás előtt a
fiatalok könnyebben tudomásul vették, hogy kötelező a szolgálat. A rendszerváltozás után, amikorra a háború emlékei is elhalványultak, a többség már nagyon nem akart katonáskodni.

- A szerződéses katonák munkát és fizetést akarnak, azért jönnek a seregbe, nem a hazaszeretet hozza őket. Más a viszonyuk a haditechnikához, mint a sorkatonáknak. Vigyáznak rá, mert tudják, hogy holnap és holnapután is ők fogják kezelni. Mostanában talán nem is illik erről beszélni, de a honvédelemben nagyon fontos érzelmi kötelék a hazaszeretet. Harminchat éve vagyok katona, és akár hiszi, akár nem, kellemes bizsergés fog el, amikor a hazát említik. A Himnusz, a Szózat, a Magyar Köztársaság zászlaja ma is nagyon fontos jelképek nekem. Amikor a délszláv háborút követően Okucsániban szolgáltam, egy 200-szor 200 méteres területen éltünk, de az Magyarország egy darabja volt. Minden nap felhúzták és leengedték a magyar zászlót. Akkor már becsültek és bajtársnak tekintettek bennünket az olasz vagy az amerikai katonák, akikkel ott együtt dolgoztunk. Úgy éreztem: jó magyarnak lenni. Mindent megtennék, ami elősegítené, hogy mi, magyarok büszkék lehessünk a teljesítményünkre, és jól érezzük magunkat magyarként bárhol a világban.

Személyesen nem vett részt a Varsói Szerződés által szervezett hadgyakorlatokon, de amikor szovjet tisztekkel találkozott, Nyers József nemhogy barátságot nem tapasztalt, de még megbecsülést sem. Lekezeltek, nem tekintettek partnernek bennünket - így emlékszik azokra a találkozásokra. Eleinte a nyugatiak részéről is ugyanezt érezte - de később, a közös munkában megváltozott a viszonyuk a magyarokhoz. A NATO nemzetközi kötelékében a szentesi műszaki zászlóalj hídépítő és víztisztító százada készenléti szolgálatot ad. Az alakulattól évente 50-60 ember vesz részt nemzetközi missziókban, s a katonák megállják a helyüket.

Nyers József sem pusztán hazaszeretetből lett hivatásos katona. Nagykállóban nőtt fel, "buliból" mentek el felvételizni. Négyen voltak testvérek: édesapja szabó, édesanyja takarítónő, a kereset kevés. Számított, hogy "katonáéknál" ingyen volt az étel, nem kellett fizetni a ruháért. Innen indult az ezredes úr karrierje. Parancsnokként már nemcsak műszaki katonának, hanem menedzsernek is kell lennie: számítástechnikát, logisztikát, pénzügyi ismereteket, médiaszereplést tanulnia, részt venni a szentesi közéletben.

Családjának sokat köszönhet. Felesége védőnő volt Fényeslitkén, amikor 21 évesen összeházasodtak - ma már nyugdíjas katona. A nagyobbik fia ugyan - a papa némi bánatára - gyógyszerész lett, nem katona, de a kisebbik katonai ügyész, akinek a menyaszszonya a szentesi műszaki zászlóalj jogász tisztje. A várható szabályok szerint öt év múlva, 59 évesen mehet el nyugdíjba.

- Szeretném végigszolgálni az időmet, egészségben - mondja befejezésül Nyers József. - Nehéz alacsonyabb fordulatra váltani - valamilyen hobbi segítségével szokták túlélni az emberek. A nyugdíjas katonák egy része azért megy el dolgozni, mert a nyugdíjuk nem teszi lehetővé, hogy úgy éljenek, ahogy szeretnének. Én nem tervezem, hogy nyugdíjasként tovább dolgozzak. A kertészkedés a hobbim - otthon is azt szeretem, ha rend van körülöttem.