Mítoszból élő legenda
- Lottózik?
- Ha a kultúra apadó forrásaira gondol, vannak ennél biztosabb tippjeim. Noha még nem ismerem a következő időszak pontos pénzügyi körülményeit, bízom abban, hogy nemcsak a költségvetési támogatás nem csökken, de újabb lendületet vesz a vállalkozói és a civil szféra mozgósítása. A Római Magyar Akadémia tudományos vezetésének, majd igazgatásának kilenc éve során számos értékes ismeretségre, kapcsolatra tettem szert, amire szellemi és talán anyagi értelemben is támaszkodhatok.
- A múzeum alapítása idején, az 1800-as évek elején szűcstől az arisztokratáig mindenki hozzájárult a nemzeti örökség fellegvárának építéséhez. Amikor a kert parkká alakítása szerepelt a napirenden, Liszt és Erkel adott "segélykoncertet". Ma felelőtlenségnek tűnhet elutasítani pénzt ígérő kérést, függetlenül annak természetétől.
- A jó ízlés határt szab. A múzeum nem cirkusz.
- És ha néhány "mutatvány" árából például futná az ominózus, Botticellinek remélt, esztergomi falfreskó restaurálásra? Erre az idén nem jutott egyetlen fillér sem. Vagy újabb raktárra, szerzeményre, kutatásra?
- A presztízsveszteség sokkal többe kerül. Nemzeti múltunk kincseivel nem kerülhet akármi egy tető alá.
- Ami a hozzáértő szakembernek kincs, az a nézőnek talán unalmas cserép, értelmezhetetlen vasdarab. Márpedig a szakmának rendezett, elitista vitrinkiállítások kora lejárt.
- Így igaz. A múlt akkor érdekes, ha elvezet a jelenig. Ha alkalmas a mai kor problémáinak vizsgálatára, értelmezésére, átértelmezésére. Ha segít megérteni és elfogadni évszázadok óta velünk együtt élő, ám nem kevesek számára mégis idegennek érzett kultúrákat, ha megmagyaráz, és ezzel hatástalanít a közgondolkodásba beleégett előítéleteket, kirekesztő gondolatokat. Nemzeti érzésként megélt nacionalizmust, rasszizmust, kibékíthetetlennek tűnő csoportkonfliktusokat.
- Bemerészkednek az aktuálpolitika hatáskörébe?
- A nemzeti múzeumoknak feladatuk, felelősségük a maguk eszközeivel beszállni a közéleti ringbe. Tudományos alapon megcáfolni az ideológia szolgálatába állított, megalapozatlan kijelentéseket. Fontosak például a magyar őstörténethez fűződő mítoszok, de ezek nacionalista hangvételű elferdítései már a közösség jelenét veszélyeztetik.
- A múzeum mindenhatóságánál fogva képes a saját állásfoglalását elfogadtatni a nézővel?
- Mindenhatóságról már rég nincs szó. A közel kétszáz éves múltra visszatekintő múzeumi világ felépítése, funkciója gyökeresen megváltozott. Alapításukkor klasszicista díszben pompázó, világi templomokként működtek ezek az intézmények, kanonizált, megmásíthatatlan tudással, a tudás főpapjaival, és a tudás hívőivel. Ma a templomból kiléptünk az agórára. Vitázni kell, újragondolni. Felfokozott tempóban változó ismereteinkhez mérten bátran megváltoztatni a múltról formált képet. És ebben a néző már nem passzív szemlélődő, hanem partner az együttgondolkodásban.
- A gondolkodás fárasztó és divatjamúlt foglalatosság. A tömeg állítólag szórakozni vágyik.
- Tévedés azt hinni, hogy ami szórakoztat és élményt nyújt, az szükségképpen tudománytalan. Ha valami élvezetes, attól még szilárd szakmai alapon állhat. Az ELTE művelődéstörténet tanáraként is szeretem becsempészni a tényanyagba a Teleki László halálakor készített első bűnügyi fotográfia történetét, vagy szívesen mesélek a tanítványaimnak arról, hogy Kossuth Cooper indiánregényeit olvasta a börtönben. A múzeumi munkába az érdekes csavarokon kívül érdemes bevonni a technika vívmányait, érintőképernyős információs pulttól az internet adta lehetőségekig mindent.
- A honlapon épp a két éve bezárt, Dzsingisz kán-kiállításra invitálnak. De nem ez az egyedüli terület, amelyre ráférne a frissesség. Például az évtizedek óta változatlan állandó tárlatokra.
- Valóban, nagyon fontos feladatom lesz ezek átvizsgálása, és az értékek megőrzése mellett az átépítés, felújítás, a későbbiekben pedig a folyamatos revízió. Ami az időszaki kiállításokat illeti, folytatnám a már elkezdett munkát: a szenzációs, külföldi anyagok mellett rendre bemutatni a múzeum dúsgazdag raktáraiban rejlő, fantasztikus kincseket, és az általuk megjelenő szellemi örökséget. Folytatjuk a világhírűvé vált magyarok bemutatását, fejlesztjük a múzeumpedagógiai programokat, központi helyzetünket kihasználva rávilágítunk a vidéki filiálékra. De megoldandó feladat a mozgássérültek közlekedésének további javítása, a kert felújítása és még sok minden, amit egyelőre még nem látok át.
- A múzeum első látogatói között, az 1850-es években feljegyeztek kínai utazót, angol főnemest és hazai kondást. Ma kire számítanak?
- Remélem, e vonatkozásban tovább őrizzük a "haladó" hagyományokat. Mindenki számára felkínálhatjuk a történelem személyre szabott olvasatát.
