Magyar Nemzeti Balett: Karamazov testvérek - Magyar Állami Operaház

Az 1946-os évjáratú hobbi-lélekbúvár fittyet hány a rém- és detektívtörténetre (is). Mivel kívül rekedt fókuszán az apagyilkos fattyú, Szmergyakov, eleve megsemmisítő csapást mér a darabra. Értelmét veszti a bűn és bűnhődés, az ártatlanság (Mityát ítélik el), a megváltás, a személyes akarat, a szabadság problematikája. Ellenben a bolsevik tánckar kirobbantja az októberi forradalom és polgárháborút, lemészárolja a Romanovokat.

A fölütésben ledér nő triója húz be a színre egy bársonypárnán trojkázó, tébolyult, sipkáját vesztett, kopott Mikulást, akinek csupán a kecskeszakálla nem lengedez. A cirkuszi harsányságú Komarov Alekszandr (három részre téphető, hagyományos szláv gumi népviseletben) a züllött Fjodor Pavlovics paródiája. A nagyivó atya, mielőtt fölnyársalódna a férfikar által magasba emelt étkezőasztal lábaira, dulakodik Dimitrij fiával (Csonka Roland). Bankót szór a roma zenére belejtő Keveházi Krisztinának (Grusenyka), aki bár árvából lett hidegvérű-számító, romlott orosz szépség, Eifman átiratában élénkpiros kombinéban bóklászó, combjait kedveszegetten széttáró cigánylány. A duhaj Dimitrij kötélhúzásba fog, karabineren röpdös a légtérben, a színpad felett kifeszül. Később börtönrácson pörög méla Carmenjével.

A második felvonásban terítékre kerül A nagy inkvizítor legenda. A fekete kosztümös, ateista Iván (Apáti Bence) és a szentéletű, fehér szerzetesi ruhába bújt, aszketikus Alekszej (Medvecz József) között zajló hitvita: Luke Skywalker csatája a sisak nélküli Darth Vaderrel. Eközben Tóth Sándor (a Cillit Bang reklámarca) tolmácsolásában részletek hangzanak el az író vallásos nézeteinek szintéziséből.

A The New York Times recenzora, Gia Kourlas, ez évi Anyegin-kritikájában megjegyzi: Eifman úr kamaszkori szorongásos amatőrködésére ihletet gyakorolt Michael Jackson Thrillerje. Az együttes - bordó fürdőköpenyben, fején kotonnal, majd koldus- és rabruhában - nem marad adós a zombitánccal.

Az 1995-ös, porlepte esztrád a hetvenes-nyolcvanas évek klipjeinek ócska másolata. A vörös fényben úszó kartáncosnők úgy pózolnak a rézrudaknál, mint az amszerdami kirakatkurvák, a látvány külvárosi kukkoldát idéz. A kitűnő, stílusos Medvecz kivételével az alakok karikatúraszerűek, vagy neutrálisak (Kozmér Alexandra konokul szenvelgő Katyerinája), a mozgásnyelv egysíkú, ósdi, önismétlő.

A sillabuszban "egyszerre koreográfus és filozófus"-nak nevezett Eifman átpolitizált förtelme a Pártay Lilla-féle Elfújta a szél méltó párdarabja.