Hálószobatitok - Falusi Mariann olvas

Sziklaszilárd ellenállást tanúsít a trendi irodalommal szemben, csak azért sem vette kézbe a Harry Pottereket, viszont Falusi Mariann nem átall a Balatonig autózni, ha megkíván valami rég nem ízlelt ínyencséget, igaz, nincs is más választása: kedvencei édesanyja nyaralójába vándoroltak egy komplikált költözködéssorozat átmeneti megoldásaként.

Talán nem véletlen, hogy a betűre is a hangok bűvölete révén kapott rá: gyerekkorában munkamániás anyukája helyett apja mesélt esténként, meglehetősen érzékletesen. Úgyhogy mikor már asszisztencia nélkül is elboldogult a szöveggel, nemcsak a járműveken, de menet közben, a járdán is rögeszmésen olvasott, ma is csodálkozik rajta, hogy is nem fejelt le néhány lámpaoszlopot. De megúszta. És értelemszerűen vele együtt Tolsztoj, Updike, Salinger, valamint Az autóbusz és iguana című kötet is. Hajdani szobájának három falát padló–plafon viszonylatban borították a könyvek – és ha igaz a közhely, hogy minden könyvnek saját önálló élete van – akkor Mariann és a kötetek sorsa gyanús hasonlóságot mutat. Vagyis mindannyian (majdnem) mindig úton vannak.

Falusi Mariann olvas
Falusi Mariann olvas

Erre utal a méterben mérhető útikönyvszéria is, amit szigorúan csak a hazatérés után olvas el: nehogy már pipálandó lajstrommal járja széltében-hosszában kedvencét, Ázsiát, ezért aztán gondolkodás nélkül kihagyja az ötcsillagos látnivalóként jelzett, kötelező turistacélpontokat, ha nem érzi közvetlenül a bőrén a hely vonzerejét. Alighanem Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Indonézia jövőre kicsit szorongani kényszerül, hogy beférjen közéjük India is.

Holtbiztosan észreveszi, ha egy gyalázatos kölcsönkérő megfeledkezik a visszaszolgáltatás etikai kényszeréről, de mivel Mariann sorozatosan elfelejti szóvá tenni a szemet szúró hiányt, és nem mellékesen azért, mert a szentendrei házban olykor maga is pirulva állapítja meg: mintha ezt a könyvet két éve nyúlta volna le a „jövő héten visszahozom” talán kicsit könynyelműnek mondható ígéretével – hagyja az egészet a fenébe.

Persze nem mindent.

A mániákusan gyűjtött és viseltesre nyűtt Chandler-életmű vagy például Erik Lambert Húszezer rablójának tüzetesebb szemrevételezése is azonnali és határozott nemet mondat vele, és ugyanígy jár, aki az érzelmek szele odasodorta kötet után nyúl. Mert, mint tudjuk, a könyvek olykor szerelmekkel érkeznek, és ha a tűz már el is lobbant, a könyv azért marad. (Amúgy mit is keresne az a japán nyelvtankönyv Szentendrén… nyil ván rövid volt a románc egy állami középfokhoz.)

Aki járt már arrafelé, tudja, hogy a ház hálószobája egy hatalmas ágyból és semmi másból áll – ha belefér egy vaskosabb képzavar –, leginkább egy tüzes iglura emlékeztet, és jelenleg két férfi osztozik rajta Mariannal, feltéve, ha nincs ott a harmadik. Parti Nagy Lajos (amúgy is nagy kedvenc) és a dalai láma mindennapra való kívánsága jól megfér egymás mellett.

Mármint amíg meg nem érkezik a harmadik…

Küldje be!

Saját könyvtárával kapcsolatos egyéni ötleteit, hasznos tanácsait ossza meg velünk, és töltse fel a www.nol.hu/ magazin címre!

Polcfigyelő

Egy meglehetősen sárga könyvespolcot, a nappaliban az egyetlen tárgyat, amit Mariann meghagyott az előző tulajdonos hagyatékából. Nevezhetjük örökségnek is.

Egy könyvekkel már elég régen kijelölt, nyilván a közeljövőben kialakítandó meghitt olvasósarkot, természetesen a gyerek-építőkocka motívumaival épített, békésen duruzsoló kandalló közelében.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.