"A szó vagyok. Az eleddig néma filmkrónikás szava, amely mától kezdve minden héten belecsendül az önök fülébe." E szavakkal köszöntötte Kiss Ferenc 1931 szeptemberében az első magyar hangos filmhíradó nézőit. Csütörtöktől bárki ellenőrizheti, valóban így fogalmazott-e "a szó": november 5-től online is elérhetővé vált az 1931 és 1943 között készült magyar filmhíradók teljes állománya, mind az 5183 bejátszás a www.filmhiradok.nava.hu weboldalon.

A csütörtök esti sajtóbemutatón a tartalmak digitalizálásával és elérhetővé tételével foglalkozó Neumann Kht. vezetője, Kitzinger Dávid elmondta: nem csupán arról van szó, hogy felpakolták a netre a régi filmhíradókat - az új oldalon nyilvánossá váltak az úgynevezett metaadatok is, amelyekből összeáll a keresés. Kitzinger kiemelte: ritka, hogy állami intézmények, közgyűjtemények között ilyen jó együttműködés alakuljon ki, mint a NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum) és a Nemzeti Filmarchívum között.

Gyürei Vera, a Magyar Filmarchívum igazgatója szerint az egész elmúlt század vizuális emlékezetét őrzi a műfaj. Annak, hogy ez a roppant állomány, illetve annak egy szelete ilyen módon is elérhetővé váljon, egyik feltétele volt, hogy egyáltalán megőrződjenek a bejátszások. Először fel kellett újítani a filmeket, csak ezután lehetett az anyagot digitalizálni. De prózaibb előfeltétele is volt annak, hogy most szabadon nézhetővé váljon ez a több ezer hír: 1995-ben, a Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár felszámolásakor az akkori ÁVÜ segítségével meg lehetett menteni a privatizációtól a teljes magyar híradó- és dokuállományt, amely így az archívumba kerülhetett.

Katona Csaba történész-levéltáros, a Magyar Országos Levéltár munkatársa szerint a most nyilvánossá vált anyagokból nemcsak az látszik, hogy a hivatalosság mit akart láttatni a magyar társadalommal, vagyis: hogyan funkcionált a propagandaeszközként elsőrendű filmhíradó, hanem az is, mit láthatott a magyar társadalom a világból ebben az időszakban. A filmhíradó továbbá nemcsak sajtó-, de mentalitás-, sőt nyelvtörténeti szempontból is fontos dokumentumhalmaz, amely elősegíti a huszadik század feltárását. A weboldal segíti a korszak elemzését, a rezsimek összehasonlítását, az önálló vélemény kialakítását is.

Kurutz Márton filmrestaurátor szerint már az is óriási dolog, hogy ezek a filmhíradók egyáltalán megmaradtak, hiszen a most elérhetővé vált időszak filmhíradóiban jócskán vannak olyan beszédeket tartalmazó, ünnepélyeket bemutató bejátszások, amelyek az elmúlt rendszerben lázítónak hatottak volna.

A Filmarchívumba a híradók pozitív kópiája került, a legértékesebb matériák, a kameranegatívok az 1924 és 1945 közötti időszakból viszont csak nagyon kis számban maradtak fenn, ugyanis a Filmiroda 1944 végén a külső körútról a teljes gyűjteményt elszállította egy budafoki borospincébe. Úgy gondolták, ott lesz a legjobb helyen. Mint utóbb kiderült, ott volt a legrosszabb helyen: a szovjet katonák ugyanis nemcsak a film, hanem az alkohol iránt is meglehetős érdeklődést mutattak. Egy ilyen alkoholgőzős randalírozás során, egy kósza cigarettacsikk miatt berobbantak a raktárak. A pozitív kópiák azonban - még ha olykor csonkítottan is - megmaradtak. A kivágott jeleneteket jó esetben visszaszolgáltatták az archívumnak. Ma is van néhány órányi anyag, amit a szakemberek nem tudnak visszaszármaztatni eredeti helyére. A rendszerváltozás után megkezdett kutatás körülbelül háromórányi anyaggal kapcsolatban megoldotta ezt a problémát, de jócskán akadnak azért olyan filmhíradók, amelyeknek a létezéséről tudnak ugyan a filmesek, ám a tartalmi leírás hiányzik. A Magyar Filmirodának a háború után megmaradt anyagainak feltárása ma is folyik, így előbb-utóbb ezek is felkerülnek a webre.