Debreceni opera-ősbemutató tizenhatmillió nézővel

A Mezzo Televízió révén harminckilenc ország mintegy tizenhatmillió nézője láthatja majd a debreceni Csokonai Színház produkciójában színpadra állított Egy halálraítélt utolsó napja című operaelőadást, amelynek ősbemutatóját a napokban tartották a cívisvárosban. A kortárs mű zeneszerzője a franciaországi David Alagna, aki a szövegkönyvet testvéreivel - köztük Roberto Alagna világszerte ismert tenorral - írta, a darab rendezője pedig az ugyancsak francia Nadine Duffaut.

A kétfelvonásos előadás az Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval elnevezésű nemzetközi rendezvényre született, amelynek döntőjét novemberben tartják Szegeden. A Duna Televízió és a Mezzo Televízió által közvetített versenyen öt darabot mutatnak be: a debreceni teátrumon kívül közreműködik a lengyelországi Balti Opera, a svájci Theater Biel Solothurn, a cseh Morva-Sziléziai Nemzeti Színház és az egyesült államokbeli Dicapo Opera Theatre. A megmérettetésen nem az előadások, hanem az énekesek versengenek, így a verseny gáláján a legjobb női opera-előadó és a legjobb férfi opera-előadó díjakat osztják ki. A döntőbe tizennégy versenyző jutott be nyolc országból. A debreceni színház által színre vitt operában Nyári Zoltán tenor, az amerikai Donita Volkwijn szoprán és a koreai Kim Chul Jun basszus versenyez a címért. A magyarok azonban nem csak a debreceniek előadásában érintettek, hiszen Rácz Rita koloratúr szoprán énekel a lengyel produkcióban, Balczó Péter tenor a svájci darabban, a New York-i Dicapo Opera Theatre operájának rendezője Alföldi Róbert, egyik szereplője pedig a már említett - a debreceni versenydarabban is játszó - Nyári Zoltán.

Nyári Zoltán nem csak szerepel, versenyez is
Nyári Zoltán

S most pár szó a debreceni ősbemutatóról, amely Victor Hugo Egy halálraítélt naplója című kisregénye alapján íródott. A könyv a maga korában - 1829-ben jelent meg - szenvedélyes hangú felszólítás volt a halálbüntetés eltörlésére. Mivel a kivégzést azóta Európában kiiktatták a büntető törvénykönyvekből, az európai nézők akár értetlenkedve fogadhatják, hogy ma mi is volna - számunkra - a darab üzenete, elvégre ezen a kontinensen régen megvalósult az, amiért Victor Hugo szót emelt. Ezért érdemes talán úgy nézni és hallgatni ezt az operát, mint az elemi erejű életigenlés és a feltétel nélküli élni vágyás opuszát, az emberi halálfélelem kortól, kultúrától és nemtől független kifejeződését. Voltaképpen párhuzamos történet folyik a szemünk előtt: a színpad egyik felén egy több száz évvel ezelőtt élt férfit, másik felén pedig egy jelenkori nőt hallhatunk, akik ítéletük végrehajtására várva harcolnak démonaikkal. A két idősík nem találkozik egymással, a két szereplő azonban igen: igaz, csak a halálban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.