Az 1960-as évek végén a Filmtudományi Intézetben dolgozó Szekeres Péter filmszociológus, szűknek találva a tájékozódás itthoni kereteit, előbb Rómába, majd Stockholmba ment, végül Philadelphiában, az Annenberg School of Communications nevű intézményben kötött ki. Ott kezdte el szervezni a kutatását 1972-ben. Ő is filmes intézményeket, szakembereket keresett meg, megszűrte a nyugati szakirodalom javát, és hozzátette saját véleményét is. Az általa megvallatott 118 adatforrás összesen 7300 filmalkotást (!) jelölt a "nagy filmek" közé. Szekeres bonyolult pontozással öt kategóriát állított föl.

Az első három, az igazán értékesnek tekinthető munkák köre összesen mintegy 1500 filmet tartalmaz. A legelső kategória élmezőnye (kimagasló művek) 26 művészfilmet foglal magában: hét amerikai, hét olasz, négy francia, három szovjet, két német, egy angol, egy svéd és egy japán produkciót. Ezek sorát Welles Aranypolgára nyitja és Olivier V. Henrikje zárja. Ez a lista ma másként nézne ki, de a hozzáfűzött elemzések máig érvényes tanulságokkal szolgálnak.

Az egyik, hogy a mozibevételek és/vagy a nézőszám alapján készülő toplisták megtévesztők, mert pusztán üzleti körök érdekeit képviselik. A szuverén művészi alkotásokat hosszú időn keresztül nézi talán hasonló, vagy akár nagyobb számú közönség, mint a csak néhány hétig, esetleg egy-két hónapig futó kommersz "bombasikereket". Szekeresnél például a kiemelkedők közé került két Griffith-művet, az Amerika hőskorát (1915) és a Türelmetlenséget (1916) máig folyamatosan vetítik klubokban, de az elmúlt csaknem száz év alatt senki sem számolta közönségüket, bevételüket. A Wikipédia mai toplistájának élén álló, 1,8 milliárd dollárt hozó Titanic (1997) esetében viszont minden centet gondosan elkönyveltek.

A magyar kutató azért tartja fontosnak a művésziérték-központú ranglistákat, mert ezek segítik a kulturális értékek átörökítését a következő nemzedékekre. Már a hetvenes években érzékelte, harcolni kell a művészfilmek létjogosultságáért és a filmszakmában érvényesülő csőlátás ellen. Bár akkoriban 30 országban gyártottak filmet, a kutatásba beszavazott "nagy művek" majdnem fele amerikai volt. Magyar filmeket 1,1 százalékban említettek, az igazán értékesek közé jutott be Fábry Hannibál tanár ura és Szabó Apa című munkája (még a Mephisto Oscar-díja előtt). A magyar film pozíciója nem változott sokat. Jó példa a Guardian legutóbbi listája a "legjobb 40 rendezőről". Első három helyen amerikaiak: Lynch, Scorsese és a Coen testvérek. A 13. helyre került Tarr Béla, megelőzve Almodóvart, Tarantinót, Lars von Triert. Minél keletebbre megyünk, annál kiegyensúlyozottabbnak tűnik a megítélés. Egy indiai listán például Tarr mellett Jancsó, Szabó, Koltai (Sorstalanság) nevét is fölfedeztem.

Sorstalanság - filmforgatás