Ha valakinek informatikusként a dél-koreai harcművészet, a taekwondo és a digitális fényképezés a kedvenc elfoglaltsága, azt könnyű odaképzelni mondjuk a Samsung központjába. Ahhoz már jóval több képzelőerő kell, hogy az illetőt az inkább ipari informatikai megoldásairól ismert német Siemensszel kössük össze. Bár a cég személyi számítógépes üzletágát egy évtizeden át Fujitsu Siemens Computersnek hívták, most pedig egy kivásárlás nyomán már Fujitsu Technology Solutionsnek, ennek még mindig semmi köze a taekwondóhoz - a digitális fotózásról nem is beszélve. A nagy eredmények azonban sokszor az össze nem tartozó dolgok öszszekapcsolásából születnek.

A Kiskőrösön született Réger József valóban nagy dolgot vitt véghez: bekerült a nemzetközi informatika legnagyobb tekintélyű gurujai közé, ami a magyarok közül csak keveseknek sikerült (hogy néhány igazán fajsúlyos nevet említsünk: például Neumann János, Charles Simonyi - de tényleg nem hosszú a sor). A pályafutás egyetlen hagyományos pontja a kezdet: fizikusdiploma az ELTE-n, 1981-ben.

Az viszont akkoriban egyáltalán nem számított napi rutinnak a magyar felsőoktatásban, hogy valaki friss diplomásként a kölni egyetemre kerül doktorandusznak, illetve a szuperszámítógépekkel foglalkozó főállású kutatónak ("a család német gyökereit követtem" - mondja erről). Dolgozott a jülichi nukleáris kutatóközpontban, majd a chicagói Argonne National Laboratory-ban (az egyik legnevesebb intézet a szuperszámítógépek területén, meg az atomenergiával kapcsolatos, bonyolult számításokat igénylő kutatásokban), kézről kézre adták a neves nyugati egyetemek, vagyis élte a tehetséges fiatal tudósok - Magyarországról nézve egy kicsit álomszerű, de a fejlett világban korántsem példátlan - életét. Aztán 1992-ben megkereste az IBM, és onnantól a tudományos pálya egyre erőteljesebben az üzlet felé fordul.

A két világ között Németországban nincs olyan éles választóvonal, mint idehaza. Réger József a mainzi egyetem kutatójaként is rendszeresen dolgozott az IBM-nek - ez a szoros kooperáció valójában normális, hiszen megkönnyíti a tudományos eredmények gyors hasznosulását. Így aztán nem csodálkozott, amikor a világcég németországi leányvállalata megkereste egy csábító állásajánlattal, aminek elfogadása állítása szerint a mából visszanézve is logikus és jó döntésnek tűnik.

Bár ma - a szó klasszikus értelmében - már nem kutat, korábbi publikációs teljesítményével praktizáló egyetemi profeszszorok is elégedettek lennének. A múltból erre a legbüszkébb, meg egy néhány ezer dollárnyi költséggel, egykori tanítványai segítségével összeállított szuperszámítógépre, ami tudásban a több millió dolláros vetélytársakat is megverte. - Viszonylag korán abbahagyta a kutatást, és átszállt az üzleti életbe. Ezt minden pejoratív él nélkül említem meg, sőt, inkább követendő példaként - mondja róla Vámos Tibor, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének kutatóprofesszora.

Szerinte még azok közül sem érik meg mindenkiben a döntés a "szerzetesi jellegű" kutatói munkára, akikben egyébként megvan a megfelelő véna és az áldozatkész tudósi hozzáállás. - A gazdaság sokkal több lehetőséget nyújt, nemcsak anyagiakban, hanem karrierben is, ugyanakkor sokkal több bátorságot kíván, hiszen itt egy másfajta versenyben kell helytállni. Réger József felismerte ezt, és éppen a megfelelő időben váltott - tette hozzá a professzor.

A nagy IT-cégek úgy működnek, mint a világszerte ismert futballcsapatok: egymástól is szívesen igazolnak sztárokat. Az IBM-nél a három év alatt a vezető tervezői szintig jutó Réger 1998-tól a Fujitsu Siemens Computers igazgatói csapatában játszik. Illetve ma már a Fujitsuéban, a fentebb említett kivásárlásnak köszönhetően. Posztjának hivatalos neve is van (ügyvezető alelnök és technológiai igazgató), ám tényleg a guru szó fejezi ki a legpontosabban, hogy mi is ő a cégnél. Réger József az, aki a trendeket figyelve, a jövőt megsejtve hozzáigazítja a fejlesztési stratégiát a majdani felhasználói igényekhez.

- Régóta mondjuk, de csak mostanában kezdik elhinni: azok a vállalatok, amelyek informatikát vásárolnak - vagyis mindegyik -, valójában nem termékeket vesznek, hanem szolgáltatásokat vagy méginkább megoldásokat. Nekik valójában mindegy, hogy hány számítógép dolgozik az íróasztalok alatt, milyen vezetékekkel vannak összekötve, és milyen szoftver fut rajtuk - foglalja össze az aktuális filozófiát.

- Nézzük például az áramot. Amikor megjelent, a gyártó cégek többnyire maguk állították elő a saját kis erőműveikben. Aztán jöttek a nagy áramtermelők, és azt mondták: neked nem saját erőműre van szükséged, hanem megfizethető árú áramra, ami bármikor a rendelkezésedre áll a vezetékben - és igazuk lett. Az áram ma mindenütt ott van, és fajlagosan sokkal olcsóbb, mint korábban bármikor. Ugyanez történik most az informatikában is, méghozzá a válság miatt felgyorsítva - állítja Réger József.

Szerinte a folyamatnak a felhasználók örülnek, hiszen olcsóbb, jobb minőségű megoldásokat kapnak. A szállítók egyelőre nem pontosan értik, hogy mi is történik - ez az iparban úgyszólván természetes, a korszak- és paradigmaváltások mindig a szereplők egy részének elhullásával járnak, az ilyesmi sosem megy véráldozatok nélkül. De azok, akik időben ráéreznek az új irányra, és "szolgáltatásnyújtóvá" válnak, hamarosan dörzsölhetik a markukat.

- Az informatika egyre fontosabb lesz, miközben egyre inkább láthatatlanná válik. Ma még ott van a szemünk előtt, és ebből könnyű levonni azt a téves következtetést, hogy a számítógép a lényeg. Pedig nem: valójában az infrastruktúra és az azon keresztül hozzáférhetővé tett szolgáltatás, illetve tudás a fontos. Paradox jelenség, de korántsem példátlan, gondoljunk csak az előbb említett áramra vagy a többi közműszolgáltatásra - szögezi le.

- Münchenben élek, olykor Tokióban is, de Magyarország a hazám - foglalja össze, amit a világból elfoglalt helyéről gondol. Bár évtizedek óta német nyelvterületen oktat és dolgozik, ez a kiejtésén nem érződik, a gondolkodásán annál inkább. Úgy véli például, hogy az informatikai forradalom most következő második hulláma nem a gyárakban, hanem inkább a képzés frontján fog eldőlni, új kiugrási lehetőségeket nyújtva. - A magyar műszaki oktatás modern, versenyképes, büszkék lehetünk rá. De az, hogy jók vagyunk, nem jelenti azt, hogy mi lennénk a legjobbak. Sok tehetséges nép van, és nem kell, nem is lehet mindenáron a legjobbnak lenni. Sokkal fontosabb időben felismerni a változást, felkészülni és jókor startolni.

Réger József - Arcok