A Budapesti Temetkezési Intézet pár éve kidoboltatta, hogy szívesen látja a Kerepesi úti, később Fiumei úti, még később Mező Imre úti, majd újfent Fiumei úti temetőben - sírkertben - a történelem és a művészettörténet iránt fogékonyakat, annyira, hogy még idegenvezetőt is ad melléjük. Tavaly 13 ezren jelentkeztek a tantúrára, főleg iskolások. Minthogy mi is igen fogékonyak vagyunk, bolondok lettünk volna nem élni az opcióval. A remekül felkészült Kovács Árpádot kaptuk kísérőnek.

A sírkert elsőként bemutatott nevezetessége nem más, mint a legeslegelső síremlék, amely nem másé, mint Vörösmarty Mihályé. Pont olyan, amilyen a koszorús költő 1855-ös búcsúztatásakor volt, tehát a poéta ma is Mihálként szerepel a kövön, y nélkül, aminek okát pontosan nem tudni, kétségtelen viszont, hogy így népiesebb. A sírhely és a kripta - felépítmény nélkül -, mint megtudhattuk, nyolcezer aranykoronába került; ennyiért komplett sarokházat lehetett venni Pesten akkortájt.

A túra következő stációja az átelleni Arany János-síremlék. Arany, mint egy versében is megírta, tölgyek alatt vágyott lenyugodni, kapott is három tölgyet, amelyek közül azonban a harmadik elpusztult. Újat ültettek, az is elpusztult: rejtélyes ügy. A költő szimbolikus bronzszarkofágja Stróbl Alajos munkája - róla még szó lesz.

A séta következő megállója a sokkoló méretű munkásmozgalmi pantheon volt. Mint számunkra is kiderült, a hajdani MSZMP az 50-es évek végétől az egész sírkertből munkásmozgalmi temetőt akart csinálni, fekete gránit sírkövekkel és megannyi ötágú csillaggal, és csak azt engedte itt nyugodni, aki hű volt hozzá, de minimum lojális, vagy szerinte az lett volna - így hozták ide például Frankel Leó és József Attila maradványait. Később azokat a megboldogultakat is beengedték, akiknek családi sírhelyük volt itt, de ravatalozni eleinte nem lehetett. Még később viszont már szabad lett ravatalozni, de egyházi szertartást rendezni nem, ezért a papok konspiratív és igen rapid módon búcsúztattak: a feltűnést kerülve kibújtak a civil kabátjukból, elmondták a gyászbeszédet, majd hamar újra magukra kapták a kabátot, mintha mi se történt volna.

A kirándulás egyik fő attrakciója természetesen Kossuth Lajos mauzóleuma, amely köré szintén sok mozgalmi sírt tettek, jelezve, hogy Kossuth is biztos lojális lett volna, ha megérte volna. Az ugyancsak Stróbl-szobrokkal díszített építménybe évente csak néhány alkalommal lehet bejutni, és mivel nekünk sikerült, kötelességünk, hogy elmondjuk: a bizánci, ókeresztény stílben megfogalmazott mauzóleum dísze belül 23, 5 karátos arannyal futtatott muránói üvegmozaik, amelyet Róth Miksáék raktak ki, a szimbolikus szarkofág (ezt ugyancsak Stróbl tervezte) pedig ónixból készült, arany és fehérarany felhasználásával.

Később megtekintettünk egy '48-as obeliszket, amelyet Batthyánynénak, Damjanichnénak, Lázár Vilmosnénak és Schweidel Józsefnének köszönhetünk: vértanúk nevei olvashatók rajta, mások mellett Noszlopy Gáspár szabadcsapat-vezetőé és összeesküvőé, akit négyszer csuktak le, négyszer szökött meg, és végül hiába öntötte le lúggal a saját arcát, hogy felismerhetetlen legyen, felismerték, és akkor már nem szökött meg többet. Vetettünk egy pillantást a Haynau parancsára, nagy nyilvánosság előtt, félmeztelenül megveszszőzött Maderspach Károlyné sírjára és Gajzágó Salamon honvédtiszt síremlékére. Utóbbi úgy tíz évvel ezelőttig nem sokakat izgatott, akkor azonban az Állami Számvevőszék látókörébe került: valahogy leesett, hogy ő volt az ÁSZ első elnöke, így a fekete gránit építmény most afféle vállalati kegyhelyként működik, igen pazarul van gondozva.

Magától értetődő, hogy a Deák-mauzóleumot is meg kellett nézni. Ugyanaz a Gerster Kálmán tervezte, aki a Kossuthét, emezt azonban olaszos felfogásban. A freskók Székely Bertalantól származnak, pontosabban tőle és Róth Miksától, az eredeti festék ugyanis leesett, és ugyancsak mozaikból kellett újravarázsolni a képeket.

A mauzóleum körül és a sírkert bejárata felé vezető út mentén megint számos nagyság síremléke látható: itt nyugszik Czuczor Gergely, Lotz Károly, Kisfaludy Károly, Klapka György, Erkel Ferenc. Megtekinthető Fadrusz János nyughelye. (Amely nemcsak attól érdekes, hogy a feszület rajta a művész saját vizsgamunkája, hanem hogy Jézust, modell híján, magamagáról mintázta, tükörből: úgy volt odakötözve, hogy könnyen ki tudjon bújni és viszont.) Aztán Zichy Mihályé, Jászai Marié, Lechner Ödöné. És persze a felejthetetlen mesteré, Ujházi Edéé, akinek sok furcsa rigolyája volt, egyebek mellett volt egy kedvenc koktélja: három deci bor, két deci kovászosuborka-lével.