Postaügyi káosz szülte 1840-ben a bélyeget. Az angol király méregdrágán mért postaszolgáltatásai miatt ugyanis az elégedetlenkedő polgárok ügyeskedésekkel - például a legenda szerint az olcsóbban kézbesített újságokra, láthatatlan tintával írt üzenetekkel, magánfutárok szerződtetésével - és az át nem vett, azaz kifizetetlen küldeményekkel a romlás szélére sodorták az uralkodói üzletet. A megoldást egy falusi tanító, Rowland Hill szállította: a postán árult, előre megvásárolható, a korábbinál olcsóbb, egységes és a távolságtól függetlenül két pennyért mért apró találmányáért, a bélyegért azonnal posta-főigazgatói poszttal illették.

- A feltalálók az első, úgynevezett Penny Black mintájára a mai napig minden egyes bélyegre felteszik Viktória királynő arcképét - meséli a bélyeg-dinasztiából származó, ötven éve szenvedélyesen gyűjtő Visnyovszki Gábor. Hozzáteszi, a gyakorlati funkcióval bíró, értékhelyettesítő eszköz - amelyet néhány éves késéssel az egész világ átvett - meglepő gyorsasággal nyert többletjelentést. Szinte azonnal megjelentek a gyűjtők, a piacnak köszönhetően pedig felpörgött a "termelés", gazdagodott a tematika - bélyegen landolt miniatürizált festmény, szobor, egzotikus állat -, csiszolódott a minőség, a monopólium révén pedig gyarapodott az állam. Rengeteg kiállítás, mint például az Iparművészeti Múzeum éppen száz évvel ezelőtti seregszemléje, szépségversenyek, múzeumok, szakmai konferenciák okosították a sokmilliós gyűjtői tábort.

- A bélyeg legalább száz éve üzlet. Egy-egy ritkaságért, hibás nyomatért akár százmillió forintot is megadnak a megszállottak - meséli Visnyovszki, de mint mondja, az őrületes kibocsátási tempó okán veszített is korábbi vonzerejéből a gyűjtés. A gyűjtők a hetvenes évek elején belátták: a túltermelési válság miatt kollekciójukból csak a legritkább esetben válik mesés örökség. Az életmódbeli változások is hozzájárultak a hagyomány elhalványulásához: kiment a divatból a levélküldés, az időhiánnyal küszködők lemondtak a bíbelődés öncélú öröméről.

- Egykor Párizsban, New Yorkban a bélyegkereskedőknek saját utcájuk volt, a megmaradó üzletek ma már eldugott, emeleti lakásokba költöztek - mondja a gyűjtő, aki úgy fogalmaz: idős urak magánsportjává vált a papíralapú hobbi.

A bélyeg renoméjáért is felelős Magyar Filatéliai Tudományos Társaság huszadik születésnapján ezért döntött úgy: a bélyeg majd' 170 éves történelmét Budapest legnagyobb múzeumaiban ünneplik. A Szépművészetiből a napokban a Magyar Nemzeti Galériába költöztetett tablókon így például bemutatják a művészeti alkotásokat - festményt, kisgrafikát, szobrot - ábrázoló darabokat, a Budapesti Történeti Múzeumban a főváros bélyegeken megjelenített múltját idézik, a Magyar Nemzeti Bank tárlatán a pénztörténeti vonatkozásokat illusztrálják. Közszemlére tették az úttörő Penny Blacket, az 1974-ben Ázsiában vendégeskedő Mona Lisa emlékbélyegét, a Lánchíd újjáépítését "támogató" '49-es példányt, az elsőként 1959-ben, Görögországban kiadott Nagy Imre-bélyeget. Puttókkal övezett Dianát, Fidel Castro aláírással ellátott kubai bélyeget, kétszázmillió példányban forgalomba hozott mini-Munkácsyt, a második világháborút követő inflációban több tucat bélyegtől terhes borítékot. És az 1954-es berni labdarúgó-világbajnokság relikviáját: a nyerteseket ünneplő bélyeget. Az előre dolgozó, lelkes iparosoknak köszönhetően ugyanis legalább bélyeg formájában megnyerte a bajnokságot az Aranycsapat.