November 5-én este kezdi, majd hetente folytatja Hajónapló '89-'09 címmel az m1 csatorna azt a kisjátékfilm-sorozatot, amelyet fiatal rendezők készítenek. Tizenkét film a rendszerváltásról, kortárs magyar novellák alapján. A cél az - tudjuk meg a sorozatot gyártó UnioFilm producerétől, Bodzsár Istvántól -, hogy derüljön ki a 25 perces művekből, alkotóik szerint "most mi van". Mármint mi van velünk, hétköznapi emberekkel. Ne közismert eseményekről szóljanak, és ne a Kádár-korral hasonlítsák össze a mát. A vállalkozáshoz társult az MTV, és sikerrel pályáztak a Mozgókép Közalapítványnál. Összesen 300 percnyi filmet forgat le 60 nap alatt 84 színész és sok más szakember - 220 millió forintból.

Az irodalom ritka vendég a képernyőn manapság, de nemcsak a televíziózás változott meg, hanem az irodalmi ízlés is. A sorozat készítésében dramaturgként közreműködő Németh Gábor író úgy véli, európai jelenség, hogy háttérbe szorul a novella műfaja, és kevesek ügyévé válik általában az úgynevezett magas literatúra. Figyelemfelhívó gesztus e sorozat elkészítése és sugárzása, amelylyel megpróbálják visszahelyezni jogaiba (legalább) a novellát.

A hazai irodalmi derékhadból kértek föl szerzőket, akik maguk választottak ki egy-egy saját művet megfilmesítésre. Balázs Attila, Darvasi László, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Kemény István, Kiss Noémi, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Szőts Géza, Tasnádi István és Zoltán Gábor írásai sokszínű alapanyagot kínáltak a rendezőknek, akik választhattak közülük. A már bizonyított Bollók Csaba, Fonyó Gergely, Hajdu Szabolcs, Mátyássy Áron, Miklauzic Bence, Nagy Viktor Oszkár mellett rendező szakon tanuló vagy pályakezdő filmesek is készítettek adaptációkat: Bagota Béla, Bodzsár Márk, Cserhalmi Sára, Horváth Lili, Jánossy Natália eltérő hangütést, stílust használ.

A csapatnak tagja Török Ferenc is. Az ő Moszkva tér című játékfilmje a rendszerváltás jelképes alkotása, legutóbb állóképekben filmezte Spiró György Koccanás című írását. Most is az író elbeszélését, az Itthon címűt választotta. Szikár dokumentarista képsor egy magányos, nyugdíjas asszony (Csomós Mari) egyetlen napjáról, amelynek legnagyobb eseménye, hogy sikerül leadnia telefonkészülékét, mert már nem tudja fizetni a számlát. A filmegyetemet frissen végzett Bodzsár Márk egy topmenedzsert (Rába Roland) elevenít meg Zoltán Gábor Levegőt venni című írásából. A negyvenes férfi képtelen elviselni, hogy cégének kifutófiúja rendszeresen gyorsabban tempózik mellette az uszodában, ezért megöli. Nem ilyen groteszk, inkább ironikus a Grecsó Krisztián Barbárok című novelláját feldolgozó Miklauzic-film. (Szándékos utalás a címben Móricz Zsigmond híres elbeszélésére, amelyben pusztai gyilkosság történik.) Húsvéti ünnep a falusi szülői házban. Megérkezik a jómódú fiú családjával Budáról, és a nehezebb sorsú, várandós lány élettársával Pestről. Szokásos gesztusok, közhelyek, evések, egymás közötti gyűlölködések; mígnem megjelenik a lány régi osztálytársa (Nagy Zsolt), akiről éppen azt látják a tévéhírekben, hogy megölt valakit. Ám úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Nehogy ki kelljen szállni a közömbösség langymelegéből.

Szép új (vagy régi?) világunk archetípusai jelennek meg tehát, amelyekről szó lesz a filmeket követő stúdióbeszélgetésekben is. Akár a tanításban is fölhasználhatnák az adásokat. Jó lenne, ha a sorozattal egy időben olvashatóvá válna valamennyi novella a világhálón - ha már a műfajt népszerűsítik.