A KÖSZ-t két éve hozta létre az állam, ez a szervezet végzi a kötelező régészeti kutatást minden olyan nagyberuházás előtt, amelynek összértékét 500 millió forint fölöttire kalkulálják. Tipikusan ilyen projektek például az autópálya-építések.

A szakszolgálat állományában ma már 88 régész dolgozik, vagyis itt működik az ország legnagyobb archeológus stábja. Volt, akit a megyei múzeumoktól csábítottak át, a megyei intézményekben ugyanis beszűkültek a lehetőségek, mióta a KÖSZ megjelent: elvitte előlük a jövedelmező ásatásokat. Több megyében ezért elég népszerűtlenek is.

Az utóbbi két év alatt 2,6 millió négyzetméternyi régészeti területet tártak fel a szakszolgálat irányításával - mondja Virágos Gábor, a KÖSZ igazgatója. Ebben a mennyiségben persze benne vannak azok a földdarabok is, amelyeken alvállalkozóként bevont szakmai intézmények, köztük a megyei múzeumok is dolgoztak. Így körülbelül "csak" 1 millió 450 ezer négyzetméter a közvetlenül saját szakemberekkel elvégzett munka. De a saját rész egyre nagyobb hányadot képvisel: kezdetben csak 30 százalék volt, majd 2008-ra 50 lett, 2009-re pedig 70 százalék fölé emelkedett. Az idén már arra is képesek voltak, hogy a kecskeméti Mercedes-gyár 200 ezer négyzetméteres területét két hónap alatt feltárják, ami valószínűleg rekord a magyar régészetben.

Eddig összesen már több mint 5000 láda régészeti leletet hoztak felszínre saját ásatásaikon, s ennek felét már restaurálták, de a maradékot is folyamatosan dolgozzák fel központjaikban. Eddig négy regionális feldolgozó és raktárbázis létesült: Szombathelyen, Pécsen, Szegeden és Nyíregyházán, s most rendezkednek majd be budapesti, központi bázisukon. A vidéki központok mindegyike valamilyen multifunkcionális, vagyis laboratóriummal, irodával, tárolóhellyel is rendelkező épület, amelyet bérelnek. Van, amelyiket nem is szánják véglegesnek. A budapestit azonban igen.

A leletanyag futószalagszerűen megy végig ezeken létesítményeken. Az átfutási idő a kiásástól a publikálásig 2-5 év. A két éve alakult KÖSZ legelső ásatási anyagai, amelyek még 2007 nyarán kerültek be a rendszerbe, gyakorlatilag átfutottak. Ősszel megjelennek róluk az első publikációk. "A rendszer elkezdi kitolni a végeredményeket" - fogalmaz szemléletesen az igazgató, s elmondja, hogy minden egyes ásatásukról születik majd egy kismonográfia formátumú záróriport, ahol az összes adat forrásértékszerűen megjelenik. A komplex elemzésre pedig lesz egy nagymonográfia-sorozat is. Olyan anyag nem létezhet, amelyet öt évnél hosszabb ideig nem tudnak feldolgozni, s ne válna ellenőrzött módon hozzáférhetővé a világhálón keresztül is.

Amikor a szakszolgálat elkészül az anyag feldolgozásával, átadják annak az intézménynek, amely az ásatási engedélyben befogadóként nevesítve volt. Az örökségvédelmi törvény szerint minden lelet az államé, de erről a jogáról lemondhat a helyi múzeumi intézmények javára. Ez lehet például egy adott megyei vagy városi múzeum is. Az a törekvés, mondja Virágos Gábor, hogy a leletanyag oda kerüljön, ahol a helyi közösség számára legkönnyebben hozzáférhető. Szemezgetni persze nem lehet, vagyis nem lehet a leletek javát utólag kiválogatni, s arra igényt benyújtani, hanem az adott ásatásról származó összes tárgyat fogadni kell, s a befogadónak már az ásatás előtt el kell döntenie, hogy igényli-e a tárgyakat vagy nem. Ebben persze nem minden megyei múzeum partner. Van, ahol elzárkóznak az együttműködés elől. Viszont van, ahol az első leletátadások már meg is történtek, például Vas megyében.

A KÖSZ-nek nem feladata a régészeti leletanyag tartós raktározása, szögezi le az igazgató. Amire a helyi múzeumok nem tartanak igényt, az a Nemzeti Múzeumhoz kerül. A jövőre nyíló új, 23 ezer négyzetméter hasznos alapterületű, Daróci úti raktárbázison azonban lesz elegendő hely ezek tárolására is, a feldolgozás alatt lévő leletek mellett. Az izgalmas nevű kalandparkban pedig tulajdonképpen a feltárás és feldolgozás kulisszatitkait lehet majd megnézni, átélni. Szóval, izgalmas helynek szánják. Már a neve is játékos: KÖSZ-pont.