Kálmán Imre az egyetlen vállalkozó, aki Magyarországon ilyesmivel foglalkozik - 1976-ban kezdte, még kisiparosként.

- A hetvenes évekre elfogytak, tönkre- mentek a második világháború előttről származó bűnügyi helyszínelő kellékek, ám a rendőrök akkoriban hiába kerestek állami vállalatokat meg ipari szövetkezeteket, olyan kis tételben rendeltek volna sokféle dolgot, hogy senki nem vállalta a gyártást. Ezért gondoltak arra, hogy egy maszeknak kellene megbízást adni - eleveníti fel a múltat Kálmán Imre.

Véletlen, hogy éppen ő került a képbe, akkoriban ugyanis még nyugdíjas állása volt a Videotonban, ahol üzemvezetőként dolgozott. Az egyik barátja viszont vadásztársa volt annak a rendőrségi vezetőnek, aki ebben a kérdésben dönthetett. A barát beajánlotta Kálmán Imrét a főrendőrnek, aki személyesen kereste fel őt, és azt ajánlotta neki, váltsa ki az iparengedélyt, cserébe élete végéig meglesz a kenyérrevalója. Utólag visszatekintve azt állítja: ez az ígéret egyáltalán nem volt túlzó.

Az első megrendelés százhetven darab nyomrögzítő hengerre szólt. Kálmán Imre úgy emlékszik: az összes rokont befogta, hogy a vállalt 14 napos határidőn belül legyárthassa a speciális hengereket, amelyekkel egy bűntény vagy egy baleset helyszínén személyi azonosításra alkalmas nyomokat - főként ujj- és tenyérlenyomatokat - lehet rögzíteni. Mivel a "próbamunka" sikeres volt, sorra jöttek az újabb és újabb megrendelések a rendőrségi helyszíneléseknél használatos eszközökre.

Nem szükséges leltárt készíteni ahhoz, hogy rögzíthessük: a Kálmán-műhelyben bármit legyártanak, ami a bűnügyi helyszínelőkről szóló tévésorozatokból a laikusok számára is ismerős lehet. Például olyan mágnesecseteket, amelyekkel ujjnyomot keresnek, többféle méretben használatos nyommegjelölő számtáblákat, továbbá lábnyomrögzítő kereteket vagy éppen olyan kétkerekű távolságmérő eszközt, ami elengedhetetlen a közúti balesetek helyszínelésekor. Néhány éve használják csupán az úgynevezett halottkanalat, ami az elhunytak megmerevedett ujjairól is képes levenni az ujjnyomatot.

A termékskála egyébként folyamatosan bővül, Kálmán Imre műhelyében jelenleg 73 különböző speciális tárgyat gyártanak. Egyebek között rabosításhoz szükséges berendezéseket, így például rabosító állványt (e mögé állítva fotózzák le a rendőrségen a gyanúsítottakat), illetve ujjnyomvételhez használatos speciális asztalt. Különleges terméknek számít a kútmágnes, amivel a vizek mélyén levő fémtárgyakat lehet keresni és felszínre hozni. A tűzszerészek a mai napig tőle vásárolják az aknakereső tűket, a keresőtükröket és a jelölőzászlókat.

- Az évtizedek során folyamatosan változtak a megrendelők igényei, ma például már nem szokás önmagában egy-egy eszközt vásárolni, hanem komplett helyszínelő táskákat kérnek tőlem - mondja Kálmán Imre. - Ezekben persze olyan elemek is vannak, például zacskók, fóliák, kesztyűk, amelyeket nem én gyártok, hanem a külföldi partnereimtől szerzem be. Rajtam kívül négy komoly cég foglalkozik a világon helyszíneléshez szükséges eszközök gyártásával és forgalmazásával. Szorosan együttműködünk, valójában kiegészítjük egymás tevékenységét. Nyomrögzítő hengereket és mágnesecseteket például mindenki tőlem vásárol, a rendőrök a világ 180 országában használják a termékeimet.

A fehérvári esztergályos minden évben nyakába veszi az országot, hogy a legújabb termékmintáival végigjárja a megyei és a városi rendőrkapitányságokat, és felvegye a rendeléseket. Az sem zavarja, ha olyan értékű a vásárlás, hogy közbeszerzést kell kiírni. Az elmúlt húsz évben ugyanis az összes ilyen tárgyú közbeszerzést ő nyerte el.

- Hazai riválisom egyszer sem akadt, a külföldi szakcégek pedig hiába adják be rendszeresen a pályázatukat, eddig még nem tudtak alám ígérni - mondja Kálmán Imre. - Akkor sem esnék kétségbe, ha ez egyszer bekövetkezne, hiszen a nyertesnek bizonyos termékek gyártásához mindenképpen be kellene engem vonnia alvállal-kozóként.

Kálmán Imre elmondta: a közelmúltban kapott megbízást egy úgynevezett hullaelkerítő paraván elkészítésére. Az eszközre leginkább olyan baleseti vagy bűnügyi helyszíneken lehet szükség, ahol a helyszínelők hosszabb ideig dolgoznak, és a munkájuk idejére a paravánnal eltakarhatják a holttestet a fotósok, az operatőrök vagy az egyszerű kíváncsiskodók elől.

Kálmán Imre régóta benne van a nyugdíjaskorban, a műhelyben a feladatok egy részét már át is adta a fiának és az unokaöccsének, ám a munkától képtelen elszakadni. Főként azt szereti, amikor a rendőrök egy-egy új kéréssel állnak elő, és neki kell kitalálnia, megterveznie, majd elkészítenie azt az eszközt, ami a feladatra a leginkább alkalmas lehet.

A közelmúltban rendezték meg Velencén a rendőrség bűnügyi helyszínelő csapatainak hagyományos országos versenyét, amelyen a díjakat ezúttal is Kálmán Imre adta át. Mint korábban mindig. A verseny szervezői ezzel a gesztussal tisztelegnek előtte. Ő viszont a sors nagy ajándékának tartja, hogy évtizedeken át a bűnügyi helyszínelőket szolgálhatta a munkájával, és büszke arra, hogy az "üzletfeleitől" köszönetképpen megkapta a tiszteletbeli rendőr címet.