A kulturális javakkal kapcsolatos feladatokat az EU-csatlakozásra készülő Magyarország annak idején remekül megosztotta: a hatósági tennivalókat a mindenkori kulturális miniszter gyakorolhatta, aki azonban - roppant logikusan - az országos szakmúzeumok vezetőihez delegálta ezeket az ügyeket. Köztük a műtárgykiviteli engedélyeztetéshez szükséges szakvéleményezést is, elvégre ők értettek a műtárgyakhoz és a leletekhez - a gőzmozdonytól a fosszílián át a festményekig.

Így működött a rendszer 1998-ig, amikor is a hatósági szerepkörbe a KÖH került, de szakértőnek megmaradtak továbbra is a múzeumok. - Jól működött ez a szisztéma: a szakmuzeológus vizsgált és javasolt, a KÖH pedig hatósági döntést hozott: védetté nyilvánítja-e a tárgyat - mondja a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa, Lengyel László. Ezért is nem érti, miért alakítják át a szakszerűségi és jogi szempontból egyaránt kifogástalan kétfordulós rendszert. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kezdeményezésére ugyanis most minden, hatósági feladatkört érintő szabályt átfésültek, hogy összhangba hozzák az új közigazgatási törvénnyel és az EU szolgáltatási irányelveivel. (Utóbbiak az egyablakos eljárást preferálják).

Ennek a nagy összhangteremtő munkának "esett áldozatul" az örökségvédelmi törvény is - mondják a művészettörténészek -, amely most elveszi a szakmúzeumoktól az előzetes véleményezés feladatát.

- Csakhogy a mi örökségvédelmi törvényünk filozófiája sajátos - magyarázza Lengyel László. - 2001-ben a szakma megfogalmazta, hogy a kulturális javak védelme nálunk történelmi okból egészen más, mint, mondjuk, Hollandiában. Uralkodói, főúri és polgári gyűjteményeink nem maradtak egyben a megszállások, az államosítás miatt. Ezért is tért el a törvényünk az EU-szabálytól, ahol a kiviteli engedélyezés értékalapú: szépművészeti alkotásokra 150 eurós érték alatt nem kell hatósági jóváhagyás. Idehaza az 50 évnél régebbi tárgyak engedélykötelesek, védetté pedig a kiemelkedő jelentőségűeket és pótolhatatlanokat nyilvánítják. Kétlem, hogy a KÖH Műtárgyfelügyeleti Irodájának munkatársai szakmailag felkészültek volna a kulturális javak teljes körének szakértői vizsgálatára - aggódik Lengyel.

- A behozott tárgyak nagy része kulturális szempontból érdektelen kacat, higgye el. Tizenegy éve írom alá a hozzájárulásokat, kevés Monet és Michelangelo ment át a kezemen - feleli a kételyekre a KÖH Műtárgyfelügyeleti Irodájának vezetője, Buzinkay Péter. - Tisztázni kell: a szakmúzeumok korábban szakértettek, a KÖH engedélyezni fog. Nem a mi dolgunk, hogy nyilatkozzunk: egy műtárgy eredeti-e. Csakis azt kell vizsgálnunk, hogy nem védett-e, vagy pedig dönteni arról, hogy a jogszabály alapján védetté kell-e nyilvánítanunk.

Az ellentmondás Buzinkay Péter szerint csak látszólagos. Azt mondja, úgy kell elképzelni az eljárásukat, mint a háziorvos meg a szakorvos viszonyát. A KÖH dolga csak annyi lesz, mint a körzeti doktoré, fölismerni a tüneteket, és ha nagyon muszáj, elirányítani a szakorvoshoz. Vagyis, ha hét munkatársuk valamelyike egy konkrét ügyben szükségét érzi, továbbra is igénybe veheti a szakmúzeumok segítségét.

Szóval kinek jó mindez? Buzinkay szerint főleg nekünk, műtárgyakat utaztató állampolgároknak. Olcsóbb és gyorsabb eljárást kapunk a régi macera helyett. Például, ha Münchenbe települt magyarként elhunyt rokonunk hagyatéki tárgyalására kellene hazasietnünk, a megörökölt műtárgyak kivitelével fele annyi gondunk sem lenne, mint október 1. előtt. Nincs szükség rá, hogy felkeressük a Szépművészetit a dédnagymama régi külföldi festményeivel, az Iparművészetit a szekrényeivel és a Magyar Nemzeti Galériát a hazai kisplasztikákkal. Elég, ha besétálunk a KÖH-irodába.

De mit mond a KÖH-képviselő mindazok aggályára, akik húsz év múlva is szeretnének még néhányat itthon látni a műtárgyaink közül? Azt, hogy az EU-csatlakozás és a határok megszűnése óta amúgy sem népszerű az engedélyeztetés. Aztán diplomatikusan hozzáteszi Buzinkay Péter, hogy az október 1-jén hatályba lépett új rend nem az álmaik netovábbja. Kiegészítő módosításai állítólag már folyamatban vannak.

Az MNG főigazgatója, Bereczky Lóránd minderre csak annyit mond: Magyarország huzatos hely. Tőlünk mindig inkább vittek, mint hoztak.

- Ezzel együtt állítom, hogy az élettel nem lehet szembemenni, az EU-szabályokat idővel muszáj átvenni - érvel Bereczky. - Ám a korábbi rendben előfordulhatott, hogy bizonyos utazni készülő tárgyak azért lettek védettek, mert egyik múzeumunk állományából egy olyan, vagy netán pont az a darab hiányzott. Mostantól a KÖH-munkatársak legfeljebb a hazai műkincsállomány egészére nézve tudják megítélni, hogy egy műtárgyat érdemes-e védetté nyilvánítani. De hogy emellett még az egyes közgyűjtemények szempontjait is szem előtt tartanák, ezt nem hiszem.