Mindent tud arról, amit átlagfogyasztóként a legegyszerűbben tangóharmonikázásnak szoktunk nevezni. Pedig nem az: hangszerét a hozzáértők akkordionként emlegetik, dacolva azzal, hogy a laikusok általában minden, úgynevezett légszekrénnyel ellátott hangszert tangóharmonikává, azaz bandoneonná degradálnak. Hiszen többnyire nem tudják, mi is a különbség.

A harmonikakirály viszont tisztában van vele, mára pedig az egész világnak megmutatta, mire is képes, ha muzsikáról van szó. Az ötéves korában hegedűvel kezdő művész kilencesztendősen váltott zongorára, aminek köszönhetően komoly klasszikus alapokat sajátíthatott el. A titok tehát valahol itt keresendő. Mint mondja, a harmonika önmagában már csak azért is vonzó lehet, mert ha ezen játszik az ember, nincs szüksége zenekarra. Teljesen egyedülálló hangszerről van szó, mely megszólaltatásakor a fő dallam mellett egyszerre csendül fel a baszszus, illetve a kíséret is. Fújhatja bárki trombitáján a legbitangabb dzsesszt; felidézheti hegedűjével az operák ismert betéteit; citerázhat búsan a csitári hegyek alatt - Tabányi mindezt egymaga is interpretálni képes 47 éves hangszerén, egy kizárólag neki gyártott Hohneren.

Persze, volt kitől átvennie a stafétát, hiszen az az 1933-ban Párizsból hazatérő Bobula Lajos tanította hét éven át, aki akkoriban a legelismertebbnek számított. A tanulóévek letelte után aztán Tabányi Mihály végre megmérethette magát: 1940-ben indult első országos versenyén, amelyet azonnal meg is nyert. Ez később a nemzetközi porondon is szokásává vált: az idén 88 éves muzsikusnak a mai napig fogalma sincsen arról, milyen másodiknak lenni, hiszen mindenhonnan aranyat hozott haza.

Ahogyan ő fogalmaz, a világ végéről is visszatért imádott hazájába - sosem disszidált, pedig alkalma lett volna rá. Nemcsak a volt Szovjetunióban és Németországban, hanem Svédországban, Svájcban, az Egyesült Államokban is turnézott a zenekarával, mellyel már a háború utáni, romokban lévő Budapest legelitebb helyén, az EMKE-ben is szórakoztatta a nagyérdeműt. Már ott is a legnagyobbak társaságában lépett fel: úgy zenélt Honthy Hannával, a Latabár fivérekkel, vagy éppen Karády Katalinnal, ahogyan például Frank Sinatrát is kísérte a Kennedy Centerben.

A zenét akadémiai színvonalon ismerő, ugyanakkor szívből jövő átéléssel megszólaltatni képes muzsikus még 1946-ban alapította meg a Magyar Harmonikaiskolát, melynek a mai napig óraadó tanárja - sőt otthonában is előszeretettel neveli az utánpótlást. Nem új Tabányikat persze, hiszen azt bármikor kész elismerni: rajta kívül más egyszerűen képtelen úgy frazírozni a műveket, hogy azok egyedivé, megismételhetetlenné váljanak. Úgy tűnik, erre születni kell.