Eszti drinkbár, eladó. Utazási iroda, kiadó. Készételek szaküzlet, eladó. Borbolt, kiadó. Lelakatolt ajtók, poros ráccsal borított portálok és a felismerhetetlenségig kopott vitrinek szomszédságában ébred a Városmajor utca. Az arra sietők szemérmesen eltekintenek a kirakatoktól, az utazási iroda lekonyult papírtevéjén, az egykori kínai üzlet műnapraforgóján vagy a kisközért üdítőkínálatában úgysincs mit nézni.

Így aztán észrevétlen marad a kerületben alkotó Vajda Gyula élénkzöld tájképe, Schaller István sátras olajtáblája, Lipcsey Judit üde akvarellje. A magyar festészet napjára szervezett - kirakatok híján - kicsinyke kirakattárlat résztvevői látszólag reménytelen csatát vívnak a kortárs képzőművészet felmutatásáért. Akár csak nem messze, a Gellért- Gárdonyi Géza-Móricz Zsigmond térhármas utcai harcosai. A hatalmasságukkal csalogató festményplakátokat érdektelenség szigeteli: rá való tekintet nélkül feszül Bukta Norbert Álomsúly, neon tejútnál című álhigh-tech képregénye, Véssey Gábor napágyon fekvő figurái, Konkoly Gyula "olajba mártott" Greenpeace- aktivistái és a többiek. A művészeti felkiáltójelnek szánt alkotások valójában kérdőjelekké alakulnak: érdemes-e egyáltalán kiszállni a flaszterre, kitartó munkával fellazítható-e a kortárs iránti ellenállás, megszelídíthető-e az egyelőre pillantás erejéig sem lassító közönség?

- Életjelet szeretnénk küldeni, beférkőzni legalább a tudatalattiba - mondja az utcatárlat szervezője, Atlasz Gábor képzőművész.

A Bartók Béla út korábbi kirakattárlatairól meséli, az üveg mögül hívogató nejlonharisnyák, cipők és aranyláncok közé nem óhajtottak megint kortárs festményt a tulajok. Egyszerűen bevételkiesésként aposztrofálták a felajánlott alkotásokat. Pedig ők csak szórakoztatni, elgondolkodtatni akarnak rövidke jelenlétükkel, teszi hozzá a festőművész, kortárs alkotóként együtt élni a kortárs közönséggel. Befurakodni saját jelenükbe.

A majd kéthetes - nyolc év alatt egyetlen napból kiterebélyesedő - festészeti ünnepen eközben azért zsúfolásig telt szentendrei galéria, újbudai házasságkötő terem, szolnoki zsinagóga, a Róth Miksa-emlékház és több tucat bemutatóterem. Kitárult a kelenhegyi alkotóház kapuja, festménnyé szelídült a metróépítési palánk, ünnepi színekben jelent meg mások mellett ef Zámbó István, Földi Péter, Konok Tamás, Tölg-Molnár Zoltán és Záborszky Gábor, az ünnep életműdíjas nagyjai közé pedig belépett Bartl József festőművész.

Elszántságukkal lépéselőnybe kerültek a kortársak.

A közönség dobhatja a következőt. Aztán léphet, mondjuk, ki az utcára. És észlelheti végre a szembe jövő kortárs művészetet.

Jelen időbe helyezheti a jelent.