Akela és Sarastro
Polgár belép, ugyanabban a kissé kinőttnek tűnő fekete ingben, amiben szokott, fehér hajjal, fehér arccal, nemes vonásain mintha valami maszk lenne, és tudom, amit tudok, megszólal mindjárt, és a közönségben összenéznek majd, hogy atyaég, micsoda orgánum...
Pontosan eddig tartott a merengés, múltba révedés, és a ki is volt nekünk Polgár László-jellegű elmélkedés. Polgár László nagyon is valóságos énekes. Annyira valóságos, hogy csak azt éreztem, megint borzasztóan felzaklat a Seneca-ária. Menjetek, és mondjátok meg Nérónak, hogy meghaltam és eltemettek. Eltemetett emberek nem énekelnek. De átéltük az operaházi gálakoncerten, hogy Polgár gyengélkedve elnézést kért, és nem énekelt. Tudtuk, hogy feltehetően most láttuk őt utoljára érdemben, énekesi érdemben, illetve már ez se az volt, hiszen nem énekelt, azt közölte mindannyiunkkal, hogy az azt megelőző alkalom volt a búcsú. Vagy ezt hittük.
Most viszont énekelt.
Ha számít a múlt, akkor megint meg lehet bizonyosodni arról, hogy jól emlékeztünk: senki, senki a világon nem énekelte annyi finom szomorúsággal Sarastro E-dúr áriáját, mint Polgár László. Most se. Soha nem sikerült megfejtenem ezt a jelenséget. Az ária természetesen nem szomorú, csak megnyugtató, bársonyos, simogató. Mindez megszólal ebben az előadásban is, de valami bánat, lemondás keveredik hozzá, mintha a bölcsesség enyhe szomorúságot is jelentene. És hiába nem értek egyet ezzel elvben vagy akár gyakorlatban, ha Polgár óta minden más előadásból éppen ez a gyöngéd melankólia hiányzik.
Amúgy kockázatmentes a hangverseny, vagyis terjedelmét tekintve csak fél hangverseny, a legbiztosabb számokat halljuk, Fiescót és a Winterreiséből A varjút, Muszorgszkijt és Hugo Wolfot, utolsó számként pedig Kodályt, az énekes be is mondja, hogy 42 évvel ezelőtt a felvételin is a Hej, a mohi hegy borának... kezdetű népdalfeldolgozást énekelte a Zeneakadémián. Nem számít a múlt, a vén Akela most is leütötte az őzbakot. Nem csak arról van szó, hogy Polgár Lászlóhoz fogható basszista nincs a hazai pályán, de még az előjelét se látni, hogy kiből is lehetne valaki hozzá mérhető.
