A fáraók impresszionista aranya

Látogatók százezreit jelentheti egy rafináltan megválasztott kiállítási cím. Kérdés: egy Da Vinci névre keresztelt kortárs makettexpó vagy egy Rembrandt-összes néven futó printbemutató hány mérges és csalódott látogatót eredményez? Művészi átverések és figyelemfelkeltő trükkök saját házunk tájától Amszterdamig.

Egy szenátor az Uffizi képtár bejáratához láncolta magát, az intézmény igazgatója ellenszegült, Franco Zeffirelli pedig petícióban tiltakozott: az olasz kulturális vezetés mégis elküldte Leonardo da Vinci Angyali üdvözlet című festményét 2007 tavaszán Japánba, a Leonardo elméje című tárlatra.

Reneszánsz a fáraók Egyiptomában: önmagában a blikkfangos cím sem garantálja a sikert

A mestermű, amelyet korábban mindössze kétszer kölcsönöztek, a tárlat egyetlen eredeti darabjaként hónapokig díszelgett a tokiói nemzeti múzeumban, a tucatnyi kortárs kivitelezésű Leonardo-találmány között. Ez a "zsákmány" hitelesítette a kiállítás Leonardóval büszkélkedő címét, amely mintegy félmillió látogatót csalogatott be a múzeumba. Az utazó tárlat következő állomásán, a debreceni MODEM-ben már nem bizonyult elegendőnek néhány eredeti rajz és a polihisztor elképzelése alapján megalkotott, gigantikus lószobor. Az igazi Da Vinci címen futó kiállításon sokan bosszankodtak. Pedig aligha tudták, hogy a londoni Royal Academy of Art jövőre nyíló, Az igazi Van Gogh című tárlatán 35 eredeti levél mellett 65 festmény és 30 rajz is látható lesz.

- Merészek voltunk, rájátszottunk az akkoriban sokat emlegetett film, a Da Vinci-kód varázserejére - meséli leglátogatottabb kiállításukról a MODEM igazgatója, Gulyás Gábor. Hozzáteszi, a marketingszempontok figyelembevétele nem ördögtől való dolog - gondoljunk csak az orosz kortársakat bemutató Meztelen igazság vagy az Esterházy-regényből kölcsönzött Kis magyar pornográfia címükre -, csak nem szabad túllépni bizonyos határokat. Hogy ezt komolyan gondolják, rögtön a Leonardo-mizéria után bizonyították: a Van Gogh előtt tisztelgő, XX. századi művészóriások munkáiból álló anyagot már csak úgy hirdették: A történet folytatódik.

- Van Gogh a világválogatott tagja, ahogy ha Rembrandt, Monet, Picasso, Dalí neve szerepel a címben, ha nem is kizárólag az ő műveik szerepelnek, garantált a siker - állítja a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Baán László. Tavalyelőtti Van Gogh-tárlatukat 483 ezres látogatószámával a világ 15. leglátogatottabb kiállításaként jegyzik, mégis sokaknak csalódást okozott. Mivel egy komoly részleg foglalkozott a korai, kevésbé ismert munkákkal, és a 30 késői korszakból származó főmű között sem találták például a Napraforgókat. Baán szerint a címekkel való zsonglőrködést az elmúlt évtizedben gerjedt, szinte csillapíthatatlan nézői étvágy eredményezte. Egyre nagyobbat kell dobni, ami a globalizálódott múzeumi világban egyre nehezebb. Egyre nehezebb ugyanis megszerezni a nagyágyúkat.

Ennek következménye, hogy - sokakat megtévesztve - gyakran egy-egy különleges szerzemény, egy-egy nagy név köré épül fel az egész kiállítási kommunikáció. Történt ez például a Magyar Nemzeti Galéria 2004-es Klimt, Kokoschka, Schiele címmel - a Budapesti Történeti Múzeummal és az Országos Széchényi Könyvtárral közösen - rendezett tárlatán, ahol a négyszáz bemutatott műalkotás közül alig néhányat jegyzett az említett mesterhármas.

- Nincs írott, sem íratlan szabály, milyen arányban illik szerepeltetni a címben feltüntetett alkotókat a kiállításon, noha hasznos volna egy ilyen etikai kódex - állítja a kiállítás egyik kurátora, Bakó Zsuzsanna, és csendben megjegyzi, a jól csengő címet a minisztériumból küldték. Jó esetben azonban még itthon sem fentről, hanem a kiállítás szakértőitől jön a címötlet, amelyet aztán az igazgató láttamoz.

- Egy blikkfangos, trükkös cím önmagában nem garantálhatja a sikert, sőt a túlzás minősíti az adott intézményt - tartja a British Museum kommunikációs munkatársa, Karen Bosomworth, de hangsúlyozza: fontosságát felismerve náluk a kurátoron kívül a kiállítási, a kommunikációs és marketing-, sőt a sajtóosztály dolgozói is beleszólhatnak a döntésbe, mielőtt a főigazgató kimondja a végső szót.

Nem csoda, hogy az állami intézményeknél ritkábban is születik "csali"-cím, mint a magánvállalkozásoknál. Egy külföldi példát idézve: Amszterdam egykori tőzsdeépületének bérlői Rembrandt-öszszes címen a világhírű mester valamennyi művét ígérték nemrég, meglepő módon, eredeti méretben. Bent aztán 702 festmény, rézkarc és rajz függött - tükörfényes, printverzióban.

Lehet ezt a jól jövedelmező füllentőipart még fokozni? A British Museum egykori igazgatója, David M. Wilson a legkedveltebb tematikákat figyelembe véve kijelentette, a világ legsikeresebb kiállítását rendezheti meg, aki a következő címet adja: A fáraók impresz-szionista aranya

Persze ő viccelt.

A washingtoni nemzeti múzeum ellenállt a látogatócsalogató kísértésnek, és a Szépművészeti Múzeumtól kölcsönzött, először 1916-ban Leonardónak remélt bronzszobrot most szakmailag is precíz és korrekt: A budapesti ló - egy Leonardo da Vinci-puzzle címen mutatja be. Mivel az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok során csak a remélt kormeghatározás vált bizonyossá, és írásos bizonyíték híján nem vált egyértelművé a feltételezés, szakmai tévedés, mi több, átverés volna ennél többet sejtetni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.