- Ezúttal inkább ismeretterjesztő szándék vezette, vagy a sorstragédia megjelenítésének lehetősége - mint a Nagy Imre-film esetében?

- Mindkettő. Általában akkor készítek filmet, ha "beleszeretek" a történetbe vagy az alakba. Először Bibónál olvastam Kéthly Annáról, és hallottam, hogy volt egy erős szociáldemokrata párt Magyarországon, amelyet 1948-ban beolvasztottak a kommunista pártba. Amikor Kanadában dolgoztam, találkoztam magyar '56-osokkal, és beszélgettem velük a Kádár-rendszer kialakulásáról. Rádöbbentem, hogy azt a szociáldemokrata tradíciót, amely egész Európában jelen van, nálunk brutálisan fojtották el. A szocdemeket - a kisgazdákkal együtt - szinte kiradírozták. E két párt valójában nem is éledt föl.

- Kéthly alakja is homályban maradt.

- Igen, bár vannak őt idéző dokumentumok, tanulmányok. Róla szépen ír Marosán György a számomra egyébként nem rokonszenves önéletrajzában. Majdnem fölhasználtuk azt a mozzanatot, hogy Kéthly viszszautasítja a Rákosiék által fölajánlott magas funkciót a kommunista pártban, majd az útlevelet is, amellyel távozhatna az országból. Le is tartóztatták, és börtönbe vetették. De ha már az inspirációknál tartunk: engem fölháborít, hogy nálunk kevés a női politikus, ami ugyancsak szokatlan Európában. És Kéthly alakjában egy okos, tehetséges politikust fedeztem föl, aki csaknem harminc évig volt országgyűlési képviselő, fontos társadalmi kérdésekben fejtett ki bátor, tisztességes álláspontot, végül '56-ban emigrációba kényszerült. Élete sorstragédia, de szerintem optimista tragédia, mert példázza: lehetett egyszerre magyarnak és tisztességesnek maradni, létezett egy "másik Magyarország".

- Vajon ki a nagyobb vesztes a filmjében: Kéthly, aki megtagadja, hogy hazatérjen a kádári konszolidációba, vagy a hozzá küldött értelmiségi spion, Faragó Péter?

- Az utóbbi. Ő az itthonitól elütő magatartással találkozik Kéthlynél, ezáltal megkérdőjeleződik addigi élete. Hazajön, és ugyanúgy él tovább, de a rendszerváltáskor elmondja, mit tett. Így benne, sokakkal ellentétben, lejátszódik a katarzis.

- Filmje valós történeti figura köré szőtt kitalált történet. Nem gondolja, hogy a fikció ellenérzést is kelthet?

- Az ügynökfigura miatt? Tény, hogy itthonról többször megkörnyékezték Kéthlyt különböző ígéretekkel, hogy hazacsábítsák. Ez nem fikció.

- A Pétert játszó Fekete Ernő viszont igazi színészfölfedezés Eszenyi Enikő partnereként.

- Tudtam, hogy ez nehéz szerep. Nem szabad ellenszenvesnek lennie, inkább érzékenynek, okosnak. Kéthly megszemélyesítőjeként azonnal Eszenyire gondoltam, Pétert kerestem. A brüsszeli követségi attasét játszó Kováts Adél ajánlotta Fekete Ernőt, őt és nemzedékét nem nagyon ismertem a színházból, mert régóta Lengyelországban dolgozom sokat. Már első látásra tudtam, ő lesz az. Nem csalódtam benne.

- Annának tetszik Péter, míg ki nem ismeri. Már-már erotikus vonzalmat is érzünk közöttük, akárcsak a követségi attasé és Péter között. Ez rendezői szándék?

- Igen. Szeretem az ilyen kedves, vonzó férfialakokat a filmjeimben. Enikő és Adél pedig azonnal "vette a lapot".