A helyszínválasztás tudatos. A magyar felvilágosodás képviselője, Ráday Gedeon egykori kastélyában remek könyvtár volt (ma Pesten található), otthonra leltek ott a művészetek, főként az irodalom. A rendszerváltás előtt kórházként használt kastély sorsát ma kézben tartó Műemlékek Nemzeti Gondnoksága ehhez hasonló jövőt szeretne teremteni az épületnek, Varga Kálmán igazgató újra művészeti központként képzeli el. Igaz, előbb mintegy 800 millió forintos rekonstrukciót kell(ene) végrehajtani. Egyelőre a kis lépések taktikája érvényesül: a település a közelmúltban pályázati pénzt nyert a központ rehabilitációjára. A programba csak a kastély istállójának és környezetének felújítása fért bele.

Három, még helyreállításra váró emeleti szobában foglal helyet a könyvre, a nyomtatásra és általában a jelekre reflektáló képző- és iparművészeti tárlat. De attól, hogy az egyikben, az úgynevezett Hercules-teremben már lekaparták a "kórházi" falfestést, és előtűnik az ókori alak tizenkét hőstettét megjelenítő egykori freskó maradványa, ugyanakkor vízvezetékcsonkok lógnak ki a falból, különleges hangulatot kap a kiállítás. Jobban mondva, a bemutatott anyagnak itt levő része, amely közvetlenül a könyvre, mint használati és műtárgyra utal. A bevezetőben említetteken kívül itt látható Barabás Márton Nagymama zsoltároskönyve című munkája lapok közé, párhuzamos síkba helyezett lupéval (szegény nagymama, nem látott már jól); illetve Forgatókönyve, amelyet középre állított tárcsával valóban forgatni lehet. Vagy - még mindig a meghökkentő megoldásoknál maradva - a Csögör András és ifj. Molnár Imre által készített feketekabát-könyv, valódi bőrkabátba csomagolva, gombbal, kinyithatóan.

Ezek mellett üdítően hatnak a Scolar kiadó közelmúltban megjelent igen szép kiállítású könyvei, és Molnár Imre (nem az ifjú) kézbe kívánkozó, gyönyörűen megmunkált bőrkötéses kötetei. Molnár pergameneken híres nyelvemlékeket is megjelenít számítógéppanelek és internetes szöveg társaságában, így utalva mai "nyelvemlékeink" töredezettségére.

Beljebb haladva a kiállítást rendező Laczkó Ibolya elvontabb kompozíciókat láttat. A síkban elhelyezett jelek, kalligráfiák mellett különféle kerámiák sorakoznak, kivételnek számítanak Tóvölgyi Katalin körbehajlított fémlemezből előbukkanó, szembeforduló férfi- és nőifej-profiljai.

A tárlatrendező művészettörténész, aki az első biennálét is összeállította, úgy véli: itt nem bontakoznak ki vonulatok, mindenki saját világát jeleníti meg, amit éppen gondol a könyv, az írás és a jel kapcsán.

Mi arra gondolunk, a kiállított tárgyak egy része a témától függetlenül is értelmezhető. Vagy leginkább csak úgy.