A svájci-olasz művészcsaládba született, utóbb Párizsban alkotó Giacometti a XX. századi képzőművészet egyik legnagyobb alakja. Törékenynek tűnő, az emberi idomokat a végletekig redukáló figurái, szinte szoborszerűen plasztikus festményei, erőteljes rajzai ma is megérintik a nézőt.

Giacometti úgy tekintett családjának tagjaira, mint saját tér-idő kozmoszának vonatkoztatási pontjaira. A tárlat ezért különös súlyt fektet annak bemutatására, hogyan jelenítette meg a művész figuráit a térben, hogyan észlelte, adta vissza a testek mozgását.

A kiállítás mintegy százötven, részben a családi kollekcióból, részben neves gyűjteményekből származó alkotást mutat be, megjelenítve Giacometti életművének valamennyi korszakát. Különlegessége, hogy Alberto mellett apja, a festő Giovanni, bátyja, a szobrász-bútortervező Diego és unokatestvére, a kísérletező kolorista Augusto műveiből is ízelítőt kap a látogató, Giacometti felesége és édesanyja pedig számos alkotás modelljeként szerepel. Az október közepéig látogatható tárlat jelentős részben támaszkodik a Beyeler Alapítvány saját Giacometti-gyűjteményére, amely a műgyűjtő-kereskedő Ernst Beyelernek a szobrászhoz fűződő barátsága révén az egyik legteljesebb a világon. A művész késői, vizionárius korszakából származó, most kiállított szobrok egyik legismertebbje, az 1960-ból származó Járó ember II. az alapítvány szimbóluma lett.