Béres a messze nem wembley-beli gyeppel megvert felsőtárkányi pályán tűnik fel hétről hétre; 37 éves kora ellenére is a megyei bajnokságban vitézkedő garnitúra húzóembere.

Mátraderecskén született, ott kezdett futballozni, majd éveket játszott Recsken, amely az ércbányán túl inkább a vészkor idetelepített munkatáboráról nevezetes, semmint a csapatáról. A szépreményű labdarúgó Egerben ért fel az egyéni csúcsra: az NB II-ben játszhatott. Civilként közben diplomát szerzett, közgazdászként végzett. Mégsem számításon, pláne nem racionális megfontoláson nyugszik az ötlet, ami 2003-ban pattant ki agyából.

Épp a monitorra meredt, amikor - feladatait feledve - a fejében lángra kapott a szikra. Munka után egy barátjához sietett, s elmondta a tervét: jótékonysági futballtornát szervez, s a bevételt beteg gyermekek javára ajánlja fel. - Könnyen megy ez! - gondolta, hiszen tele a település jól menő vállalkozással. Nyakába vette hát a várost, s kilincselt; volt, aki egy kiló kávét adott, más öt vekni kenyeret. Akadt üzletember, aki csak a portáig engedte, s oda üzent, hogy merrefelé vásárolhat ezt-azt...

Így vagy úgy, de a rendezvény megvalósult. Negyvenegy csapat küzdött meg, s 416 ezer forint gyűlt össze, amit a szervező annak rendje és módja szerint átutalt a kedvezményezett alapítványoknak. Csak az zavarta őket, hogy az eredmény "láthatatlan" volt, ezért "Béresmisi" és a szervezésben partnerként segítő barátai úgy döntöttek: azután közvetlenül a családoknak juttatják el a pénzt. Például úgy, hogy maguk keresik fel a rászorulókat...

"Önzetlenségből, segíteni akarásból csinálja Misi. Ma már talán a szenvedélye is a szervezés, mert a meghatott arcok, amelyeket akkor látunk, amikor az összegyűjtött forintokat elvisszük a családokhoz, feledhetetlenek: beleégnek az ember tudatába" - mondja Bódi Csaba, a Heves Megyei Hírlap sportrovatának vezetője, aki szervezőtársként segíti barátját, s publicitást is biztosít a rendezvénynek, bár ez mára már "magától is menne", hiszen a kezdeti "kis torna" mamutméretűvé nőtte ki magát.

A szervezés már az év elején kezdődik: rohanás a szponzorok után. A részt vevő csapatok maguk fizetik a nevezést, de a tagoknak jár egy tányér gulyás, továbbá egy ital is a segítségért.

Az előkészítő munka persze, a szabadidőből lopja az órákat, ám a családfő felesége ezt a legkevésbé sem bánja. A ház asszonya e tekintetben is férje legfőbb támasza, ő a büfé és környékének - lásd: bogrács, terülj, terülj asztalkám - főnöke. A pár két gyermeke büszke lehet: nemes "hobbira" leltek a szülők. Talán ezért sem találnak semmi meglepőt abban, hogy az apa az idei torna előtt körülbelül 800 meghívót címzett meg, s hogy elküldött vagy négyszáz e-mailt is. Béres kispályás egyesületeket és szövetségeket keres, amelyek címlistákkal segítik. (Akadt település, ahol olyan "készséges" volt a helyi potentát, hogy bár adatokkal nem szolgált, a szervezet honlapján - ötezer forint plusz áfáért - hirdetési helyet kínált...)

Béres az idén kissé feszültebb volt a megszokottnál; na ja, a gazdasági válság... Az aggodalom indokolatlannak bizonyult, a tavalyinál is több csapat gyülekezett július végén Egerben: 126 együttes lépett fel, s csaknem 2,5 millió forint gyűlt össze. "Ma már a családsegítőt kérem, hogy mutasson be szegény, beteg gyereket nevelő családoknak. Nem válogatok sorsok között, annyifelé osztom a pénzt, ahányan szerepelnek a névsorban" - mondja Béres Mihály.

Rácz Károly kisfia a tizedik születésnapjához közelít. A kis Karcsi nagyon ritka csontrákban szenved. Kemoterápiás kezeléseken esett át, iszonyatos fájdalmai miatt állandó gyógyszeres kezelés alatt áll. Ma már a gyógyulás útján halad, futballozik is. "Misiéktől százötvenezer forintot kaptunk. Akkor az nekünk majdnem három fizetésünk volt. Rengeteget segített. Kevés ilyen ember van már" - mondja az apuka.

Bódi Csaba azt meséli, hogy egyszer hároméves daganatos gyermekhez siettek néhány százezer forinttal, s amikor megérkeztek, a szülők szeme könnyben úszott. Ő Béresre nézett, majd mindketten fel az égre. Akár a csillagokat is láthatták volna, mert lyuk volt a tetőn...

Telente Béresék bevásárlóközpontba, onnan iskolákba sietnek; van olyan gyermek, akinek a tőlük kapott meglepetés jelenti az egyetlen karácsonyi ajándékot.

A jótékony polgárok sokfelől érkeznek, és azzal segítenek, amivel tudnak. Varga László NB II-es labdarúgó-játékvezető, Béres barátja például azzal, hogy a "síposokat" szervezi a hat pályán, reggeltől estig zajló tornákra. "Ingyen vezet mindenki; aki csak teheti, az jön." Többek között Rácz Károly is...

Béres Mihály amúgy nem tehetős ember: irodista, egy panellakásban él a hevesi megyeszékhelyen. S bár két éve nem volt nyaralni, ráadásul megtakarított pénzét is beadta a közösbe (egy szponzor csak ígért, de még nem fizetett), ugyanolyan lelkesen intézi a torna ügyeit, mint tette azt a kezdeteknél.

"Júliusban jutottunk túl a hetedik Focival a gyermekekért tornán, ám már azon töröm a fejem, mit találjunk ki a tizedikre; mindig újabb és újabb ötletekről fantáziálok. Eddig minden évben több és több csapat jött el, most az a célom, hogy megteljen a 128-as tábla, valamint tizenhat női együttes is nevezzen" - szól a tervekről a szervező. Sőt: "Azt szeretném, ha egyszer minden megyeszékhelyen rendeznének effajta tornát, ha egyetlen napon tízezrek fociznának a gyerekekért. A szegény, beteg gyermekekért."

Fürkészem a szemét: tudom, hogy így lesz.