Kíméletlenül elbánnak a tévék a bukott sorozatokkal

A rendszerváltáskor a Ewing család egymagában képes volt akár ötmillió embert is a Magyar Televízió képernyője elé ültetni. Népszerűségben társa volt a Szomszédok. A kereskedelmi korszak beköszöntével feltűnt egy Barátok közt című sorozat, amelynek bukásáról mindenki meg volt győződve - nem így lett. De vajon hogyan jut el egy sorozat Budapestre? Cannes-ban most kezdődik az egyik legnagyobb filmvásár.

A Dallast 1990-től hét éven át sugározta a Magyar Televízió. A nézettség esetenként meghaladta az ötmilliót, ami még azzal együtt is soknak számított, hogy az MTV-n kívül akkor más csatorna nem létezett. Az olajmágnás család történetét bemutató 357 részt több mint 13 éven át forgatták. A szappanopera ötletének gazdája és producere, David Jacobs forgatókönyvíró minden pénzét beleölte a gyártásba, s amikor kilátástalannak tűnt az értékesítés, az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Aztán egyszer csak működni kezdett a vállalkozás, és később ez lett a valaha készített egyik legsikeresebb televíziós sorozat világszerte, egyebek mellett Golden Globe- és Emmy-díjakkal kitüntetve.

Bizonytalan körülmények között került adásba 1997 őszén az akkor induló kereskedelmi csatornán, az RTL Klubon egy új sorozat, amely az első évben értékelhetetlen teljesítményt hozott. A Barátok közt bukdácsolása azért különös, mert mostanában, ha egy műsor két-három adás után nem hozza a várt számokat, átkerül másik idősávba, és ha ott sem teljesít, már le is vették a képernyőről. Az RTL egyik akkori tulajdonosa, a Pearson azonban műsorok licencével és formátumával üzletelt, s a szerződés szerint kikötötte: a csatorna nem mondhat le a széria sugárzásáról, akkor sem, ha senki sem nézi.

A saját gyártású szappanopera amúgy a lehető legköltségesebb televíziós műfaj. Ha megtérülnek is egyáltalán a költségek, csak hosszú idő után - amennyiben több tévétársaság megveszi. A sorozatok és filmek értékesítésének világpiacán két főbb irány létezik: az egyik kedvcsináló bemutató minden év májusában a Los Angeles Screanings, amelyen a még Amerikában sem látott sorozatokat lehet megnézni.

A mustrán amolyan pilot-, vagyis próbaepizódokat mutatnak be reggel nyolctól este hatig a sok országból érkező programigazgatóknak. A megrendelések nagyságától függ aztán, megéri-e tovább gyártani valamit. A vásárló csatornák több évre előre szerződnek le a stúdiókkal, amelyeknek a kínálatából válogatnak, így adott esetben két- három sorozatot is meg kell vegyenek, szem előtt tartva a legfontosabb műsoridőre kiszemelt szériát.

A másik világpiaci szegmenst a két nemzetközi cannes-i vásár fémjelzi: az áprilisi MIP TV és ennek nagyobbik testvére, a most kezdődő MIPCOM, a két legismertebb ilyen fesztivál. Belépés csak szmokingban, bár a helyszín leginkább olyan piacra emlékeztet, ahol narancs és paradicsom helyett televíziós kvízekről, show-műsorokról, sorozatokról vagy éppen filmekről lehet alkudozni. Cannes-ban a hoszszú távú üzleteket keretszerződésekbe foglalják, eldöntve egy-egy széria pályafutását.

Egy-egy kontraktus végösszegét csökkentheti, hogy a sorozat hányszor sugározható, milyen időtartamra kapja meg a jogokat a tévétársaság. De: más az ár, ha kilenc és tíz óra közé szánnak valamit, és más, ha vasárnap délutánra, a híradó elé. A szinkronjogok pedig mindig azt a tévét illetik meg, amelyik először szinkronizáltat. Ami a magyar vásárlókat illeti, a konkurenciaharc is emeli a tétet, hiszen a TV2 és az RTL Klub szinte kizárólag ugyanazokért a sorozatokért verseng, s a jobb ajánlat dönt.

- Attól, hogy valami Amerikában siker, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk is az lesz - állítja Fórizs Tibor, az RTL Klub filmfőosztályának vezetője. - A bírósági és sci-fi sorozatok például ilyenek. A misztikusabb történetek vagy a klasszikus krimisorozatok viszont itthon is közkedveltek, például a Mentalista, vagy a CSI.

A legszélesebb nézőkört pedig mindinkább az olyan sorozatok vonzzák, amelyekben az epizódok nem kötődnek szorosan egymáshoz, tehát, ha valaki kihagy egyet, észre sem veszi. Vannak sikeresen induló, s később "landoló" szériák, amilyen a LOST volt. Az első évfolyama átlagon felüli nézettséget hozott a sávjában, a másodiktól kezdve viszont fokozatosan visszaesett, végül már délután adták, kettesével. A forgatókönyvírók annyira túlbonyolították a cselekményt, annyi volt az elvarratlan szál, hogy követhetetlenné vált a sorozat.

A sorozatsors szinte kiszámíthatatlan. Előfordul, hogy egy széria főműsoridőben kezdődik, mert nagyon bíznak benne, és éjszaka landol. Ám a Chuck sorozatot például nem helyezték át, a zuhanó nézettsége miatt három rész után egyszerűen levették a műsorról.

Akad olyan is, amikor az epizódok nem hozzák ugyan a nézettséget, de bizalmat szavaznak nekik. Van aztán olyan, amely nehezen vagy sehogy sem küzd meg a konkurens csatorna kínálatával. Ilyen volt a Hazudj, ha tudsz, amely aránylag jó eredményt hozott, de a Dr. House végül tönkreverte. Érdekes, hogy az idei Emmyn ugyanúgy, mint tavaly, a díjakat arató Mad Man Magyarországon nem akkora siker.

Amúgy a régióban a magyarok szeretik leginkább a sorozatokat, bár rendkívül válogatósak. Romániában például tizenegy és éjfél között vetítik a CSI-t, mert ott kevésbé jött be, napközben telenovellákat néznek, amelyeket főműsoridőben is kedvelnek, míg Szlovákiában a sitcomok népszerűek, mint amilyen a Jóbarátok, vagy a Rém rendes család.

Az egyetlen igazán kényes kérdés mindkét magyar kereskedelmi tévénél persze az, mekkora összegről szólnak a nagy amerikai stúdiókkal megkötött exkluzív szerződések, és mennyibe kerülnek a sorozatok. (Csak vázlatosan: az RTL Klubé a Warner és a FOX. Övé volt a Sony, amely már a TV2-é, melynek partnere a Universal, a CBS és a Paramount is. A harc kiélezett, most éppen a Universallal kötött szerződés meghosszabbításáért folyik; versenybe szállt érte az RTL is.)

Visszatérve az árakhoz: konkrét választ pénzről nem kaptunk, ezért arra kértünk néhány, neve elhallgatását kérő szakértőt, világosítson fel bennünket a részletekről. Megtudtuk, hogy kategóriánként adják meg mennyit és milyen mértékben kell átvenni. A filmeknél az számít, hányan nézték meg őket. A 300 milliós nézőszám fölött áll a top kategória, ezek az alkotások - javarészt a Harry Potterhez hasonló filmek - 300-400 ezer dollárba kerülnek.

Az NCIS tengerészeti helyszínelőkhöz hasonló sorozatok közül egy rész "alaphangon" tízezer dollár, amely felmehet akár tizenötezerig is. Ezt kell megszorozni tízzel vagy tizenkettővel, attól függően, hogy egy évad hány részt tartalmaz. Ehhez hozzá tartozik, hogy a hároméves szerződések úgy köttetnek, hogy az árak évről évre 5-7 százalékkal nőnek. Ezért a pénzért többször adható a sorozat, akár kétszer, háromszor is, és bizonyos szerződésben a huszonnégy órán belüli ismétlés nem is számít bele. A kontraktusok túlnyomó részben három évre szólnak, és éves szinten 5-7 millió dollárra rúgnak.

A komoly összegek leszurkolása ellenére is jobban megéri bevezetni és felfuttatni egy sorozatot, mint legyártani egy saját show-műsort. Egyetlen rész Megasztár vagy Csillag születik költségvetése eléri a 30-40 millió forintot, ami öszszességében egy Harry Potter-szintű film költségével vetekszik, a filmet ráadásul akár háromszor is levetíthetik sokkal tervezhetőbb reklámbevételekkel.

Kevin Bacon és Kyra Sedgwick a minisorozatok kategóriájában kapott díjnak örül a legutóbbi Emmy-gálán
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.