Clooney-interjú: Sorban állni jó!
A testőre kuncogva nógatja, ő pedig nagy mosollyal beindul: a Comói-tó partján lévő háza előtt úgy magára csapta a kocsija ajtaját, hogy kilógott a csont, és az éjszaka közepén egy olasz falusi fogorvosnál kötött ki, aki plombálni kész volt, csak röntgenezni nem. Végül egy országgal odébb, a luganói kórházban, az ügyeleten gipszelték be az ujját, éljen a svájci egészségügy! Ezzel indult beszélgetésünk George Clooney-val (48) a velencei Cipriani Hotel festői teraszán, ahol exkluzív interjút adott a Népszabadságnak.
- Olasz kastélytulajdonos létére azért még buzog magában annyi amerikai öntudat, hogy irigyli a svájci egészségügyi biztosítási rendszert?
- IG-NO-RÁ-MU-SZOK vagyunk drágám, így, jó nagy betűvel! Jó nagy ignorámuszok. A demokraták és a republikánusok egymást licitálják túl a porhintéssel, az értelmesebbje meg csak sóhajtozik, hogy legyen már vége! Bírom ezt a sok visítozást, hogy minek nekünk átfogó egészségügyi biztosítás. Hát a Medicare (a 65 felettiek amerikai állami egészségügyi ellátórendszere - a szerk.) az kutya?! Ha nem lenne Medicare, már az összes nyugdíjasunk felfordult volna. A másik gumicsont meg az, hogy lássuk Obama születési bizonyítványát, hátha mégse amerikai! Tényleg? Lehet, hogy negyvennyolc évvel ezelőtt Honoluluban azzal indított a pólyában, hogy nem cumit kért, hanem tollat és papírt, hogy hamisítson magának egy születési bizonyítványt? Nagy-nagy elánnal vívjuk a hülyeség elleni háborút, és én csak ezt a nyomorult Obamát sajnálom, akinek végképp nem szeretnék a helyében lenni. Besétált a jó nagy káoszba, rádőlt az egészségügy, két háború, a bankok, az ingatlanpiac, azt se tudja, mihez kapjon, és mindenki azt várja tőle, hogy váltsa meg a világot. Drukkolok szegénynek még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy ezzel együtt élvezi. És belátom, hogy tévedtem. Egy évvel a választás előtt szent meggyőződésem volt, hogy Obamának esélye sincs. 25 ponttal kullogott Hillary mögött, vacillált, nem láttam az izmait. De rám pörkölt. Bírom, hogy fontos neki a művészet, mert ilyen pocsék anyagi helyzetben, amilyenben most vagyunk, mindig a kultúra és a közoktatás az első, amit kihúznak a költségvetésből, márpedig minden nemzet történelme a kultúrájában él tovább. A filmművészet az amerikai kultúra Mona Lisája... Lehet, hogy Obama nem mindenkinek tetszik, de hogy tudja, mit csinál, az biztos.
- Pedig mintha azt olvastam volna valahol, hogy nem tapsol neki az afgán háború miatt.
- Ezt azért nem varrnám teljesen a nyakába. Csak a hasonlat kedvéért mondom, eszünkbe se jut, hogy Vietnamot összekössük Kennedyvel, pedig ha nem gyilkolják meg, az ő háborúja lett volna. Ő kezdte, ő nyomta, de mivel Johnson alatt borult ki a bili, Johnson háborúja lett. Úgy belebukott, hogy nem is indult a következő választáson. Azt meg (Walter Cronkite-tól műsorvezető-kommentátor, az amerikai televíziózás történelmének egyik legnagyobb alakja - a szerk.) tudom, aki családi barátunk volt, hogyan tette tönkre az afganisztáni kaland a Szovjetuniót. Az afgán ügy nem piskóta. Képzelje, mi lesz, ha még jobban begőzölünk. Már Iraktól is féltem. Pofáztam is ellene eleget.
- A velencei filmfesztiválon bemutatott Akik a kecskét bámulják című politikai szatírájával se rejti véka alá, hogy mit gondol az amerikai hadseregről.
- Sokan a mai napig leárulóznak, mert annak idején azt ugattam, hogy nem ártana előbb kérdezni, és aztán elküldeni azt a 150 ezer nyomorult katonát Irakba. És kinek lett igaza?! Nekem. De nem az amerikai hadsereg a hibás, hanem a kormány, amelyik utasítja. Mindig ugyanazt a hegyet mászom: a Syrianával, a Good Night, Good Luckkal, s most ezzel a filmmel is. A film művészet, és a jó művészet mindig sarkos. Sose felejtem el, hogy a Bush-Cheney-uralom virágkorában, 2004-2005-ben olyan félelemben éltünk, hogy csak sutyorogni merték a kollégák, hogy a filmemre szavaztak. Momentán sokkal erőteljesebb a hangunk, mint a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor nem fodrozódtak a hullámok. Felfordult a világ, és Liechtensteint kivéve, de még Svájcot is beleértve mindenütt a legnagyobb pénzügyi, erkölcsi válság van. Megkérdőjeleződött minden, amit az utóbbi 50-60 évben csináltunk, és kicsúszott alólunk az a morális talaj, amire a döntéseinket alapoztuk. Csak előrenézhetünk, hátra nincs hova. Örüljünk neki, hogy akad film, amelyik mer kérdezni és felelősöket keresni.
- Azért vallja be, maga sem minden filmjével tartja be ezt az elvet.
- Mit gondol, miért ugrottam rá az Ocean 11, 12, 13-ra? Hogy legyen miből finanszíroznom a Syrianát, a Good Night, Good Luckot, meg ezt a mostani filmet! Azért vittem át a cégemet a Warnertől a Sonyhoz, mert megígérték, hogy zsinórban gyárthatom azokat a filmjeimet, amelyek szólnak valamiről. Aaron Sorkin most fejezi be a Hamdan versus Rumsfeld forgatókönyvünket, ami egy megtörtént guantánamói sztori, dolgozunk egy könyvön, amely a teheráni amerikai nagykövetség épületében rekedt túszok rejtélyes kimentéséről szól, és előkészületben van egy filmötletünk azokról a titkos amerikai kormánytanácsadókról, akik megpróbáltak Bolíviában elnököt csinálni egy lehetetlen fickóból, aki 30 nap alatt belebukott. Amíg a Sony békén hagy, jó, ha meg nem, akkor csak találok valamilyen képregényfigurát, akit sikerül legalább annyira hazavágnom, mint annak idején a Batmant. Bár kétlem, hogy Hollywood még tud mit kezdeni egy 48 éves, őszülő képregényhőssel.
- Ha a színészkarrierje befuccsol, még mindig állhat politikusnak.
- Hátra arc! Soha! Higgye el, maguknak is, nekem is sokkal jobb, ha maradok annál, amihez azt hiszem, hogy értek, és megpróbálok a filmjeimmel hatást gyakorolni a világ sorára. Itt van szegény Arnold. Okos, dörzsölt, tehetséges srác, és ha politikailag nem értek is vele egyet, elismerem, hogy hibátlanul csinálja. De fogadok, ha tehetné, szemrebbenés nélkül fölcserélné a kaliforniai poklot a Terminátor 9.-re. Kibicnek lenni sokkal kifizetődőbb, mint a politikai örvényben vergődni. Én legalább bátran kinyithatom a számat, nem kell diplomáciáznom.
- Hogy állnak a dolgok Darfurban?
- Hol szarul, hol még szarabbul. Momentán nem elég látványosan, mert most éppen nem folyik a vér, csak a menekültek hazatelepülését kell megoldani, és ezt a nagyközönség nem értékeli. Hiába magyarázom, hogy a népirtáson már túl vagyunk, mindenkit legyilkoltak, akit lehetett, aki meg túlélte, hadd kerüljön haza biztonságban. Kevesen értik, hogy ez se kismiska.
- Azon a szinten, ahová eljutott, nem sokan maradnak ilyen romlatlanok. Mivel és miért őrizte meg magát?
- A Vészhelyzet óta, s annak már vagy 15 éve, a forgatási szünetekben mindig a sor végére állok, mert ha én zárom a sort, hoszszabb az ebédidő a stábnak. Magángépen is járhatnék, de ha csak tehetem, kihagyom. A státuszszimbólumok soha nem érdekeltek, apám arra tanított, hogy ne tőzsdézzek és ne vegyek hitelre ingatlant, hogy ha megszorulok, legyen mit eladni, mert sehol nincs megírva, hogy örökbe kaptam a karrieremet.
