A kőbányai Óhegy park ügyes tanösvény, amely rengeteg ismerettel és tanulsággal szolgál a környék léha tanulóifjúsága számára. Alsó sarkára egy remek komposztálótelepet tettek a bolygó állapotáért aggódó önkéntesek a szemléltető oktatás jegyében. A háromosztatú térben szélről egy fűkaszálékból összeállított, rothadó domb látható, középen hullott fosókaszilvából kialakított szőnyegzet erjed, mellette pedig egy nyárfa letört felső része illusztrálja, hogyan válik szépen lassan újra értékes anyaggá mindaz, amiről a fenntartható fejlődés iránt közömbös többség már lemondott.

A tanösvény egy vaskerítéssel védett aszfaltos kispályával folytatódik. A tanuló az innenső lyukon bemegy, a túlsón pedig ki, miközben azzal a megrázó ténnyel kénytelen szembesülni, hogy bizony a Földön nem minden gyerek olyan boldog, mint a kőbányai gyerek, mert itt van, nézzétek csak: a harmadik világ szegény országainak rongyos kis gyermekei pont ilyen gyalázatos romhalmazokon kénytelenek játszani nap mint nap, nem úgy, mint ti, szerencsések. A kijáratnál megannyi telesírt papír zsebken-dő bizonyítja az installáció tervezőinek találékonyságát.

Kicsit arrébb, a kortárs magyar alternatív köztéri képzőművészetről igyekeznek képet adni a rendezők. Az egyik betonoszlopról gondosan leemelték a lámpát, majd az oszlopot nagy körültekintéssel, a tűzoltóság és több törvényszéki statikus felügyelete mellett 15 fokos szögben óvatosan megdöntötték, végül vállmagasságban modern, nonfiguratív ábrákat fújtak rá fekete neoluxszal. A parafrázis fővédnöke a Szeretem Budapestet Mozgalom.

Kicsit később az okszerű és takarékos háztartásvezetés mibenlétéről adnak hasznos információkat a fiataloknak. A tájban kommunális hulladékkal töltött fekete szemeteszsákokat helyeztek el, valamint egy összecsavart szőnyeget, ezek azt hivatottak szemléltetni, hogy egészen csinos összegeket lehet spórolni a szemétdíjon, ha a ganét nem a kukába tesszük, hanem valamely ligetbe, ahol bőven van hely, és igazából fel se tűnik senkinek.

A tanösvény következő stációját egy klassz kis játszótéren rendezték be. Itt először a dohányzás veszélyeire hívják fel a figyelmet: a talajtakaróra és az egyik játszószer vízszintes felületére helyezett csikkeken döbbenetesen jól látszik, mennyi gyilkos kátrányt és nikotint szívnak be e gusztustalan szenvedély rabjai. A tér sarkát a szexuális felvilágosításnak szentelték, amelyhez az ott látható kotongumi szolgál kiindulópontként az oktatóknak, a játszótérhez vezető lépcsősor pedig a toleranciára nevelésben segít.

A betonlépcsők egy részét direkt összetörték, másik részét eltávolították, hogy ha a tanuló csukott szemmel végigmegy rajta, érezze meg azt az elkeserítő kiszolgáltatottságot, amit azok a vak társaik éreznek, akiknek valamiért muszáj lekeveredniük a budapesti metróhálózatba, majd onnan még föl is.

Hamarosan egy kellemes, fákkal és bokrokkal szegélyezett rét következik, ez a távoli múltba kalauzolja az ifjakat, azokba a daliás időkbe, amikor a kertészeti oktatásnak még nem volt része "Az élet sója: a beton" és a "Leghűségesebb társunk, az aszfalt" című tantárgy. A réttől nem messze, egy tágas, kerek agórán viszont azokat az időket illusztrálják, amikor már része volt, sőt.

Itt található Kelet-Közép-Európa legnagyobb összefüggő műkő burkolata, nem véletlenül. Azt mesélik, hogy 1976-ban e helyütt rendezték meg a népi demokratikus országok versenyzőinek részvételével az XIV. Nemzetközi Térburkoló Szpartakiádot, amelyet - a hatalmas iramban fejlődő oktatásnak köszönhetően - a magyar parképítők nyertek meg, fölényesen.

Kőbánya, tanösvény