A laudatio második, hoszszabb része azonban az Ábel által olvasott XV. századi, hiányos vatikáni kódexből kimaradt és nyoma veszett. Pélissier említette először az azt tartalmazó kéziratot, de az 1889 decemberében meghalt Ábel Jenő erről már nem értesülhetett.

Érdemes utánajárni, gondolta a budapesti irodalomtörténész, akinek a nápolyi nemzeti könyvtár kézirattárában Tóth Mária, a nápolyi egyetem magyar tanszékén tanító lektor segített. Megkereste a kéziratot, amelynek 1-39. lapján elolvashatta Janus Pannonius 1452-ben, Ferrarában írt teljes versét. A szerző nincsen megnevezve, de a "De laudibus Renati Siciliae regis libri tres" (Renatusnak, Szicília királyának dicséretéről való három könyv) a magyar költő panegyricusának mind a három könyvét tartalmazza: a vatikáni kódexben szereplő sorokat és további 546 hexametert. Többet, mint amennyit eddig feltételeztek. A kötetben van Janus Pannoniusnak a Feronia forrását magasztaló elégiája is. A nápolyi kézirat XIX. századi gyűjtemény, de azt nem tudni, ki másolta össze a II. Frigyes Roger német-római császárra vonatkozó szövegeket Janus Pannoniusszal, mert az olasz nyelvű másoló a kézirat margójára csak olasz nyelvű történeti jegyzeteket írt.

Eredményeit Szentmártoni Szabó Géza a héten az MTA budapesti Irodalomtudományi Intézetében ismertette: "Válasz egy 111 esztendős kérdésre: Janus Pannonius!" címmel. A szakértők előtt tartott bemutatón elhangzott, irodalmi felfedezés történt. Szentmártoni Szabó Géza lapunknak elmondta, ajándék ez magyaroknak és franciáknak is, akik az idén ünneplik Anjou René születésének 600. évfordulóját.