A Nap-kelte műsorát a televíziót vezető alelnök egy héttel ezelőtt hirtelen kiebrudalta a köztévéből, mégpedig jobbító szándékkal...

A közvélemény egy része szerint mostan helyreállt a világ rendje, már amennyiben a világ rendje az, hogy a köztévé reggeli műsorában főként jobboldali kötődésű politikusok, közszereplők, nagyjából ellenvetés nélkül szidhatják a kormány intézkedéseit, kaserolhatják önmagukat, mint a törvényesség, a rend és az eljövendő jólét feltétlen zálogát. Igaz, ehhez az is kellett, hogy most meg a baloldal bojkottálja az új műsort, amely döntéshez ugyancsak gratulálunk, egyúttal kiutaljuk a két politikai oldalnak a háromlábú nadrágot, ha már ilyen kitűnően vették át Salamon és Stock szerepét a Ripacsok című filmből.

Hogy a Nap-kelte a maga riportjaival, retróhangulatú környezetével kinek mennyire jött be, azt ki-ki döntse el maga, tény viszont, hogy a statisztikák szerint a legnézettebb reggeli televíziós műsor volt, a Ma reggel aligha lesz az. Egyszerűen azért, mert ez nem műsor, csupán egy reggeli ásítás. A napi eseményekre rutinnal reagáló, fénytelen, sótlan és üveges tekintetű öszszeállítás.

Süveges Gergő műsorvezető eleddig korrekt, felkészült riporternek tetszett. Most legfeljebb óvatosan ellenvet, amúgy meg csak birkózik a helyzet generálta zavarral. Bolyong egy hideg, kuszán zsúfolt, nagyjából fehér színű térben, melyről nehéz eldönteni, hogy alagsori proszektúra vagy egy elegánsabb gépház. Kempingszékek, üvegasztal, plexipulpitus, dekoráció gyanánt gyümölcstál, rajta citrom(!); a nyilatkozók tekintetéből ítélve adás előtt fogy is rendesen.

Azért ne legyünk gonoszak, sőt. A Magyar Televízió vezetőségének is gratulálunk, és nemcsak ahhoz, hogy lehetőséget teremtett arra: a bal kéz is tudja, mit csinál a jobb kéz, de mindezt lényegében egy-két nap alatt, suttyomban kalapálta össze. Ami ugyancsak szép teljesítmény egy romokban heverő intézménytől. Meg is kérdezzük gyorsan: ha az MTV ilyen kitűnő, villámkezű, villámeszű szerkesztőkből, szakemberekből áll, vajon miért nem készítenek több nézhető műsort, hogy aztán az egekbe szökjön a nézőszám, egymásnak adják a kilincset a hirdetők, ellenoldali politikusok pedig egy légtérben, emberi szóval vitassák meg a megvitatandót. Hogy azt érezzük végre: a köztelevízió tényleg a közért teszi a dolgát.

Napkeltétől napnyugtáig.