"München tündökölt. Az ég kékselyem kárpitja sugárzóan feszült a pompázó terek és fehér oszlopcsarnokok, az ókort visszaálmodó emlékművek és barokk templomok, a szökőkutak, paloták és parkok fölé. A művészet virágzik, a művészet uralmon van, a művészet mosolyogva nyújtja a város fölé rózsafonatos jogarát" - festi novellájában a XIX. század Münchenjét Thomas Mann.

A tündöklés középpontjában egy szerény méretű rajziskola alapjain emelt művészeti akadémia állt. A városban tolongtak a környező országokból érkező művészpalánták, nagy feltűnést keltettek a cilinderes festőfejedelmek, a bohémtanyaként üzemelő kávéházakban harsány cigányzene szólt. Sorra nyíltak a galériák, a tárlatok, az öreg kontinens jó szimatú gyűjtői mellett pedig az amerikai kollégák is megjelentek a szalonokban, műtermekben, hogy felvásárolják a termés legjavát.

- A bajor művészparadicsom "kötelező" úti céllá vált, ahova a párizsi eszmék, újítások híre is eljutott. Ács, színész, vadász, bankár és földbirtokos apák szponzorálták művészhajlamú gyerekeik kalandos tanulmányútját - meséli Hessky Orsolya művészettörténész, a Nemzeti Galériában ma nyíló München magyarul című kiállítás kurátora. És a több száz egykori diák közt említi Mednyánszkyt, Munkácsyt, Rippl-Rónait, Szinyeit, Vaszaryt és a később ott tanító Benczúr Gyulát.

A hazai művészeti oktatás hiányában Münchenbe zarándokló magyarok mellett horvát, görög, lengyel és szlovák művészek alapoztak a neves akadémián. A drámaiság és a programszerűen oktatott, hatásos testtartások és arckifejezések betartásával mindenki megfestette saját nemzeti tragédiáit. Benczúr például a kiállításon is látható olajképét, a Vajk megkeresztelését vagy Székely Bertalan az Egri nőket.

Az asztalra boruló nő jól begyakoroltatott figurájával operáltak a személyes konfliktusok ábrázolói, mint Csók István az Árvák vagy Ferenczy Károly A válás című képén. A kurzusok külön tematikáját alkotta az ablakon beszűrődő fény megjelenítése, az erősen műteremillatú tájakat felváltó, harsány színekkel bátorkodó, levegős domboldalak és rétek világa.

- A mindenható impresszionizmus árnyékában méltatlanul elfeledett iskola, művészgeneráció, egy korszak - fejti ki a fogalommá vált müncheni iskola jelentését a kurátor, és hozzáteszi, a "Nagybányát" megelőlegező műintézmény magyar nagyítóval végzett vizsgálatára az akadémia tavaly ünnepelt, kétszázadik születésnapja szolgáltatott apropót. A bicentenárium nemzetközi kiállításaihoz és konferenciáihoz kapcsolódva - az egymással megdöbbentő párbeszédben álló festmények mellett - így láthatók most a galéria termeiben az 1850 és 1914 között készült - a szecesszióig kifutó - ceruzarajzok, illusztrációk, szobrok és korabeli naplófeljegyzések.

Az évtizedekig szinte láthatatlan jelenségre emlékezve, besétálhatunk egy pálmákkal, padokkal és három-négy sorban zsúfolásig teleaggatott korhű képszalonba. Szemlézhetjük a birkafestőként elhíresült Pállik Béla lenyűgöző portréját, ismerkedhetünk László Fülöppel, aki müncheni "átszállással" egyenesen Londonban kötött ki: hogy a királyi család, Bismarck és a bolgár cár portréfestőjeként tűnjön el végleg a szemünk elől.