A Szolnoki Művészeti Egyesület 2004-ben hagyományteremtő szándékkal indított útjára egy nagyszabású programsorozatot: páros években az ARTICUM Képzőművészeti Biennálét, páratlanokban pedig a pARTicum szabadtéri szoborkiállítást rendezik meg. A tárlatokkal általában egy időben zajlik a Tisza-parti városban a nemzetközi képzőművészeti, illetve a tudományos filmszemle.

Idén, páratlan év lévén, a szobroké a terep. Eltökélt szándékuk - tudtuk meg Pogány Gábor Benőtől, a művészeti egyesület vezetőjétől -, hogy a kortárs művészet és a közönség közötti szakadékot áthidalják. A szabadtéri szoborkiállítás - ahogyan azt a megnyitón Wehner Tibor művészettörténész is hangsúlyozta - azért is példaértékű, mert kilép a hagyományos közegéből, a múzeumokból, galériákból - és közelebb megy a közönséghez. Utcákat tölt be, középületek belső udvarát díszíti, gyengéden vagy provokatívan megállásra késztet, átalakítja a városlakók saját, megszokott tereit. A Szolnokra meghívott művészek - az ország neves alkotói - mellett idén szervezett formában mutatkozik be a kecskeméti
K-ARTS KÉSZ Művészeti Gyűjtemény, a zalaszentgróti Villa Negra Művészeti Közhasznú Egyesület és a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszéke.

A szolnokiak hamar megkedvelték az újszerű szobrokat. A főtéren az úgynevezett "városi vízkút" - egy alföldi gémeskút bádogból elkészített változata - okozott nagy sikert, a gyerekektől a felnőttekig sokan kipróbálták, milyen érzés lehet hagyományos technikával felhúzni egy vödör vizet. Volt, aki véletlenül lépett rá az egyik szoborra, nem tudván, hogy az egyszerű vaslapnak kinéző tárgy valójában egy játszótéri elem művészi változata: rajta állva ugyanúgy egyensúlyozni lehet, akárcsak az eredeti, rugós, "lovacskás" ősén.

A Hild téren, ahol kortárs szobrászművészek egyéni alkotásai láthatók, szintén interaktívvá alakult a kiállítás. A pörgethető harangjáték rögtön a kisgyerekes anyukák kedvencévé változott, csemetéiket jó időre lefoglalja a látvány és a zene. A fiatalok viszont a láncszemekből készült, átlátszó drótembert kedvelték meg szinte azonnal: iskolaidő után kirajzanak a diákok, s különféle pózokban fényképezkednek a bizarr alakkal. Akinek van némi humorérzéke, azt viszont a fadisznók állítják meg hosszú percekre. Az emelvényen pózoló sertést alulról sóvárogva nézi hasonszőrű társa, amiből kiderül: a hatalom valójában csak helyrajzi kérdés.

Szolnok, szoborparádé