Először Csík, majd közvetlenül utána Heller osztotta meg velünk a művekkel kapcsolatos gondolatait, s mivel két, egymástól gyökeresen eltérő foglalkozású és szellemiségű ember koncentrált ugyanarra a témára, ettől a tárlat új színt, új árnyalatot kapott - s olyan kérdések fogalmazódhattak meg bennünk, amelyek e két ember szellemi fölvezetése nélkül eszünkbe sem juthattak volna.

A tárlat témája a messianizmus, a megváltás vallásos, valamint profán tapasztalata a nyugati kultúrában - a legjobb nemzetközi és magyar képzőművészek felfogásában.

Csík János természetesen hegedűvel a kezében jelent meg a Modem-ben, s bevallottan nem "szakmai", hanem egyszerű, emberi értelmezésre törekedett. Elsősorban azoknál a műveknél időzött hosszabban, amelyek érzelmileg megérintették: megdöbbentették vagy csodálatra késztették.

- Hétköznapi emberke vagyok, bocsánatot kérek, ha butaságot mondanék - mondta szerényen, majd egy keservesen gyönyörű hegedűszólót adott elő Schaár Erzsébet egyik szobra előtt. Elárulta, hogy saját hangszere a női test alakjára emlékezteti, amelynél sem formájában, sem "életet adó funkciójában" nem ismer tökéletesebb alkotást.

Úgy tűnt, mintha Csík a teremtett és kiszolgáltatott ember pozíciójából, "alulnézetből" szemlélné az élet és a halál nagy misztériumait. S a halandó, romló emberi testet ábrázoló művek között az a szép mondat szakadt ki belőle: a halott emberek láttán a létünk csupasz, testi valósága a lélek megfoghatatlan erejére vezeti rá az embert. Számára a tárlat egyik legemlékezetesebb műve Szervátiusz Tibor Tüzes trónon című, a haldokló Dózsa Györgyöt ábrázoló monumentális vasszobra volt, mert ez a mű az elődeink követésre méltó emberi helytállására emlékezteti. Nos, ez volt az az alkotás, amelyet egy órával később Heller említésre sem méltatott.

- Erről nem tudok beszélni, mert nem tetszik - mutatott a Dózsa-szoborra.

Hellert azok a művek különösen érdekelték, amelyek megfejtésre váró titkokat rejtenek. Abban a teremben, ahol egy meztelen nő fotói láthatók, s a test alá oda vannak montírozva a belső szervek is, Heller Ágnes fölnevetett:

- Kérdezték tőlem a múltkor, hogy ez itt miért művészet? Mi a mondanivaló abban, hogy lefényképezek egy nőt, és láthatóvá teszem a szerveit?

Megtudhattuk tőle, hogy ez a fotósorozat szerinte igenis kapcsolódik a megváltás gondolatához: elvégre személyes kapcsolatainkban az maga a megváltás lehet, ha sikerül egy embert valóban, mélyen, "zsigerileg" megismernünk. Hasonlóan érdekes megfejtést közölt azzal a videóval kapcsolatban, amelyben egy nő a saját meztelen ágyékára vérző Dávid-csillagot vés pengével.

- Nézzék csak, a Dávid-csillag két háromszöge milyen érdekesen viszonyul a fanszőrzet háromszögéhez - mondta. - Ebben ott rejlik az az esztétikai és strukturális gondolat, hogy ennek a nőnek a vérzése, vagyis a szenvedése éppen ezekből a háromszögekből fakad.

Megálltunk Vaszary János Lázár feltámasztása című festménye előtt, ahol a filozófus segítséget kért a nézőktől:

- Segítsenek nekem: a képen Lázártól jobbra három nőt látunk. Az evangélium szerint Lázár feltámasztásakor jelen volt a két nőtestvére: Mária és Márta. De akkor ki ez a titokzatos harmadik nő a képen? Miért van ott? Csak a kompozíció kedvéért? Mit gondolnak?

Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak. Az én első gondolatom az volt: Csík Jánostól és Heller Ágnestől kellett megtudnom, hogy milyen gyakran járok kiállításra - bekötött szemmel.