A könyv első része ezeket értelmezi. Mi vezetett el ahhoz, hogy az évtized fiataljai másként kezdjenek gondolkodni az életről, a jövőről, egymásról, a társadalomról, a fogyasztásról, a szórakozásról? Vagyis miért kezdtek más eszméket, elveket, értékeket és normákat követni, mint amilyenek a szüleik követtek? Föltárja és értelmezi, hogyan hatott ez a Beatles zenéjére, és azt is, hogyan hatott a Batles muzsikája a generáció változására. Egészen odáig, hogy a hatvanas évek nemzedékének oly sokat jelentő jelen, az élj a mának-jelmondat, a spontaneitás milyen markánsan jelen van a Beatles dalszerzési szokásaiban. Más kérdés, hogy kényszerűségből is. A fiúk ugyanis sohasem tanultak zenét szerezni, nem igazán tudtak kottát olvasni, épp ezért nem kötötték őket a szabályok - a spontán született zenei megoldások így nem illeszkedtek a hagyományos képletekbe, viszont magától értetődő természetességgel oldódtak bele az élj a mának szemléletébe. Igazolva, erősítve azt.

A kötet második, nagyobbik részében MacDonald szalagra rögzítésük időrendjében vizsgálja végig az együttes összes felvételét. Nemcsak azt mondja el mindegyikről, miért volt fontos vagy kevésbé fontos a Beatles karrierjében, hanem a legtöbb dal esetében a szöveget és a zenét is mélyrehatóan elemzi - olykor olyan mélyrehatóan, hogy azt csak a tanult zenészek értik teljes egészében.

MacDonald bővített, frissített kiadású, vaskos kötete tehát nem éppen könnyed olvasmány. Vagyis Macdonald nem azoknak írta, akik a sztárpletykákra, a tagok magánéletének szaftos részleteire kíváncsiak. Előzetes ismereteket feltételező szakmunkával van dolgunk. Éppen ezért, mielőtt bárki kézbe veszi, nem árt, ha a Beatles történetével legalább nagy vonalakban megismerkedik.

Park, 404 oldal, 2900 forint