Újcirkusz. Nevében hordozza tartalmát. Úgy lehetne sommázni: cirkusz állatok nélkül, színházi eszközökkel frissítve.

A Francia Cirkuszművészeti Központ az a fajta intézmény, amely gondoskodik saját növendékeiről. Nemcsak három évig, míg az iskola tart, hanem gondolnak a jövőre is. A végzősök vizsgaelőadásaira az elmúlt években olyan alkotókat hívtak, akiknek nem sok közük volt a cirkusz világához, de a színházhoz igen. Az idei produkcióhoz a Krétakör alapítóját, Schilling Árpádot kérték fel, hogy az egész osztályt helyzetbe hozó előadást rendezzen.

Schilling már majdnem minden francia színházművészeti iskolában tartott kurzust, de ez másfajta kihívás lesz. A rendező nyár elején találkozott a tizenhét növendékkel, s már ott belátta, itt nem az ő vízióiról lesz szó, sokkal inkább szervezői, dramaturgiai munka ez, ahol mindenkinek a "cirkuszmániáját" kell szem előtt tartania. Schillinget korábbi munkáiban is érdekelte az improvizáció, ebben az URBAN RABBITs (Városi nyulak) című produkcióhoz is kipróbálja, kit mire inspirál egy-egy feldobott hívószó.

Ennél sokkal több útmutatást akkor sem adott, amikor pár napja, egy pesti workshop keretében a franciákkal és Újvári Milán táncművésszel nekiindult a városnak. Csak az útvonalat határozták meg: Nagyvásárcsarnok, Kálvin téri aluljáró, Mikszáth tér, Szabadság híd, budai rakpart, majd fel egy villamosra és a Moszkva téren elbúcsúznak.

Elképesztő technikák és kisgyerekekre jellemző veszélyérzet-mentesség: ez a kettő kavarog a fejemben, ahogy az artisták pillanatok alatt felmásznak egy második emeletig érő kandeláber tetejére. Vagy teknősbéka módjára kúszik be valaki a forgalomba. Majd mielőtt az autó átrobogna rajta, visszaaraszol arra az oldalra, ahonnan előzőleg parkolásgátló oszlopról ugrott az úttestre társaival. De felmásznak a páros telefonfülke tetejére is, lóbálják, dobálják egymást, aztán vagy tízen félmeztelenül bepréselődnek a fülkébe. Mint egy élő heringes- doboz.

Viccesen reagálnak rájuk az utca emberei. Pláne a Nagyvásárcsarnokban, ahol tótágast állnak, és a lehető legnagyobb nyugalommal sétálnak a tömegben, épphogy bevásárlókosarat nem akasztanak a lábfejükre. Az idős hölgyek a padhoz dermednek. "Nem való ez ide, nem ide való", hajtogatja egyikük, míg a német turista kislányok inkább csatlakoznak az akrobatákhoz. Az egyik emeleti eladó kicsit sincs meglepve, látott ő már ilyet. Sőt, még ilyenebbet, csak akkor négykézláb másztak. Az egy másik cirkusz volt.

A Szabadság hídon autózók valószínűleg tiltakozó akciónak vélik, hogy a híd pillérein, több emelet magas embertornyot látnak. Vagy kész átverést gyanítanak, akárcsak a Kálvin téri aluljáróban, mikor egyszerre három utcai telefon csörög. Oszlopoknak támaszkodva kisebb csoport mered a készülékekre. Húsz percig nem veszi fel senki Schillingék telefonját, majd a produkció végére egy forintokat kéregető hajléktalan tesz pontot. Felveszi, és felemeli a kezét. A telefonban megszólaló Schilling instrukcióját követi. A megadott jelre pedig egyszerre kezdenek el cigánykerekezni a fiatalok. A hajléktalan pedig örül, s percig sem veszi zokon az ugratást.

A Krétakör Bázis a kiinduló- és a célpont. Itt mutatták be szerdán, mit is kezdtek egymással Schilling és a franciák a Bázis konyhájában, fürdőszobájában, berepesztett falú termeiben. Jövő nyáron ezt egy egész előadáson láthatjuk majd viszont. Hiszen a decemberi, franciaországi sátorbemutatót nemzetközi turné követi, amelynek állomása: Magyarország.