"Tomas" Elek, "Feri" Boczko - a csoport magyar tagjai sokkal inkább részei a francia történeti mitológiának, mint a magyarnak, noha nem sok emberre, vagy eseményre lehetünk mi magyarok büszkék a második világháború kapcsán. Az Ellenállás történetének egyik leghíresebb emléke kötődik a csoporthoz, a híres "vörös plakát", a náci propaganda terméke, amely azt hivatott bemutatni a franciáknak, hogy az Ellenállásban részt vevők mind kommunisták, külföldiek és/vagy zsidók voltak. Nem a felszabadítók, hanem a "bűnözők hadserege" (innen a film címe: "L'armée du crime"). Nyugodtan lehetünk büszkék rá, hogy a "bűnözők hadseregének" plakáton felsorolt tíz tagjából két magyart is találunk: a csoportot egyébként a kommunista Louis Aragon verse, majd az ebből készült anarchista Léo Ferré dala tette halhatatlanná.

A Manouchian-csoportot egyébként tényleg kommunisták, külföldiek és/vagy zsidók alkották: valószínűleg ez az egyébként kissé túl sematikusra és didaktikusra sikerült film fő mondanivalója is. Vagy az, hogy a lassan bezárkózó, a bevándorlókkal egyre keményebb módszereket használó Franciaországban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a bevándorlók gyakran bizony az életüket adták az "emberi jogok hazájáért". Ezzel persze szorosan összefügg - mely tényt a kommunizmus/fasizmus "egykutya" tételt hirdetők igyekeznek elfeledtetni -, hogy ez az Ellenállás igen nagy mértékben kommunistaügy volt. A francia állam szervezete irányította és hajtotta végre a zsidók elleni razziákat, a kommunisták pedig harcoltak ezek ellen: ez nehezen felejthető különbség.

A film egyik jelenetében egy örmény közösség ünnepli az orosz forradalom évfordulóját, a tószt így hangzik: "éljen Franciaország, éljen Örményország, éljen a nemzetközi munkásmozgalom!" A film emígy egyszerre állít emléket a francia történelem "bevándorló" hőseinek, és egyszerre hordoz nagyon is aktuális üzenetet.