A filmművészet finanszírozási szempontból speciálisan kedvező helyzetét a többi kulturális területhez képest az adja, hogy az Európai Unió nem kezeli eltérően a kulturális és/vagy művészi szempontból értékes kontra a közönség és/vagy üzleti kategóriába tartozó filmek támogatását. Általában csak a kifejezetten extrém filmkategória esetében marad elérhetetlen a támogatás.

A kedvező, támogatott gyártási feltételekkel tulajdonképpen az amerikai filmek európai gyártásához teremtenek piacot. A tengerentúlról érkező megrendelések az európai filmes szolgáltatók széles körét tartják fenn, kedvezőbb hátteret adva a nemzeti filmek készítéséhez. Az ilyen támogatások gazdasági hatása pedig bőven meghaladja az állami támogatások összegét.

Magyarországon a kulturális területek között a filmes szakma sikertörténetnek tekinthető, hiszen a kilencvenes évek hanyatlása után, 2004-től az új Filmtörvény a filmszakma számára jelentős többletforrásokat teremtett, s így a magyar filmgyártásnak is új lendületet adott.

A törvény megsokszorozta a finanszírozási lehetőségeket, az elkészült filmek számát, új pénzpiaci szereplőket, technikákat, elszámolási rendszert honosított meg. A beruházások célzott támogatása segítségével több olyan modern, audiovizuális technikával felszerelt stúdió épült, amelyek a szakma jövőjének zálogát jelentik. A törvényben olyan működési modell áll fel, amely a korábbi időszakhoz képest a filmgyártás számára jelentős többletforrásokat teremtett.

Tudnunk kell, hogy olyan film alig készül Magyarországon, amelyben ne lenne közvetlen vagy közvetett állami támogatás. Így van ez a magyar filmek esetében, de a hazai növekedés motorját jelentő külföldi (bérmunka, koprodukciós) megrendeléseknek szintén a nemzetközi mércéhez képest is kiemelkedő támogatási szint adott lendületet.