"Engem a színházban nem a történet érdekel, és az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel" - mondja Gergye Krisztián koreográfus, felvezetőnek október 9-én bemutatandó legújabb rendezéséhez. Nádas Péter drámatrilógiájából a Találkozás címűt a Bárka három színészpárjával játszatja el Gergye, rézsútosra döntött színpadon, mozgásszínházi elemekkel, élőzenével.

Más szempontból, de az emberi test áll a fókuszában a flamand koreográfus, Wim Vandekeybus rendezésének is, amelyre a Trafóban kapunk jegyet, ha szerencsénk van. A fizikai táncszínház belga nagymesterének darabjáról finomabb megfogalmazásban azt állíthatjuk, hogy a nyers erő megnyilvánulása. Naturálisabb verzióban azt, hogy a végletekig feszíti a táncosokat. Fájdalmas, fogösszeszorítós, de szép előadás ígérkezik.

És a tánc beköltözik a Goethe Intézetbe is, ahol Láng Klára és Kerekes Zoltán fotóiból nyílik kiállítás. Az In memoriam Pina Bausch című tárlat az idén elhunyt tánczseni 2000. májusi, vígszínházbeli produkciójára és annak próbafolyamatára emlékezik.

De térjünk vissza egy pillanatra a színpadhoz: Goda Gábor társulata, az Artus is a BŐF-öt választotta új produkciójának (ős)bemutatójára. A címe KakasKakasKakas, nyersanyaga egy XIX. századi japán festő legendája, ideje: október 16., helye a Trafó színpada.

Persze rég nem lepődünk már meg azon, ha valaki nem feketedeszkás pódiumon, hanem hangárban, sziklaüregben vagy folyón adja elő a színházát. Dömötör András rendező leleményének hála, újabb helyszínnel gyarapodott a lista, ő ugyanis a BŐF első napjaiban budapesti zebrákra (itt nem a páratlanujjú patásokra, hanem a gyalogátkelőhelyekre gondolunk) telepíti művészetét.

Premierje lesz még - Zsótér Sándorral az élen - a Maladype Színház társulatának, minifesztivált rendez a Cirko Film, a Másképp Alapítvány és a BŐF Magyarországon eddig be nem mutatott, szex-témájú művészfilmekből. Lesz táncfilmfesztivál a Toldi moziban, dán kiállítás az emberi bőrről, Pege Aladár-emlékkoncert és külön estét kap a Millenárisban a cimbalom, a zene egyik "ritka vadállata". Legalábbis Igor Sztravinszkij szerint.