Dániában dzsúdótanfolyamra küldték a pedagógusokat. Egy szegedi általánosban társai erőszakoskodtak egy 9 éves kislánnyal. Újpesten az összes iskolából kitiltották a tanárát elagyabugyáló kamaszt.

Hírek. Vekerdy Tamás pszichológus szerint ötven éve sem hangzottak volna másként, ha elhangzottak volna. - Gondolja, én nem kerülő úton jártam haza az elemiből? Az utcagyerekek szívesen verték az úrigyerekféléket. Azóta az iskolák csak romlottak, frusztrációt és kudarcot termelnek, és ennek egyenes következménye az agreszszió. Mit várhatunk egy olyan rendszertől, ahol az intelligencia 7-8 formájából kizárólag egyet, a verbálist értékelik? És mondjuk, egy cigánygyereknek, akinek "csak" a mozgást, a fütyülést, a táncolást és éneklést tiltják meg az iskolában, amelyek amúgy mind az intelligencia megnyilvánulási formái, kihúzzák a lába alól a talajt.

Érdemes feltenni a kérdést, hogy az iskolai erőszak tulajdonképpen kinek az agressziója. Vekerdy kezdő pszichológus korára emlékszik, amikor szülőket faggatott, mivel büntetik a gyerekeket. Cukorkamegvonással, tévétilalommal, mondták. Kis idő múlva a pszichológus rájött, hogyan kell kérdezni. "Asszonyom, a családjukban ön veri a gyereket vagy a férje?" Erre az anyukák cinkos mosollyal beavatták a szokásrendbe, hogy a nagy tenyerű apuka helyett inkább magukra vállalják ezt a kellemetlen kötelességet, így mindig kéznél van a fakanál vagy a vasalózsinór.

Szóval ki az agresszív? A Kolibri Színház igazgató-rendezője, Novák János szerint semmiképp sem csak azok a gimnazisták, akiket a Klamm háborúja című monodráma szerzője, Kai Hensel pattanásos képű pubertáló barbároknak nevez. Scherer Péter eddig kilencvenszer játszotta el Klamm tanár drámáját. Ebből hatvanszor gimnáziumi osztályteremben: úgy tett, mintha a néző-osztály küldött volna neki hadüzenetet, miután egyik társukat az öngyilkosságba hajszolta.

- Az előadások utáni beszélgetéseken elképesztő dolgok derültek ki - mondja a színész. Volt, aki elmesélte, hogy tanára éveken át kínozta, mert nem volt hajlandó tudomást venni a diszlexiájáról. Mások azt osztották meg vele, hogyan lehet rajtakapni a pedagógust a részegségen. Scherer kedvenc története mégis a Lutz Hübner darabjából készült Kikatt című (ugyancsak kolibris) előadáshoz kapcsolódik, amelyet ő maga rendezett, Pelsőczy Rékával, valamint Szanitter Dáviddal és Mészáros Tamással váltott szereposztásban. Itt a bukásra álló diák a jobb jegyért könyörög tanárnőjének, de az visszautasítja őt, mire a gyerek megüti. Frau Stöhr ahelyett, hogy jelentené az esetet az igazgatónak, korrepetálni kezdi a fiút, akinek a különórák alatt egész életét, összes problémáját megismeri. És hirtelen más színben tűnik föl minden. - Itt az előadást követő beszélgetés úgy zajlik, hogy a gyerekek ítélkező tantestületet alakítanak, a színészek pedig "szerepből" válaszolnak nekik. Egyszer a 18 éves Christ játszó Mészáros Tamás válaszolta az őt vallató gimnazistának, hogy a tanárverés a részéről nem volt szándékos, csak úgy eldurrant az agya. Mire a középiskolás srác elnézően rámosolygott, és azt mondta: semmi baj. Velem is megtörtént fiatal koromban.

Egész más az erőszak terepe a KoMa Társulat nemrég bemutatott előadásában, a Kisded játékokban, amelyet az izralei Edna Mazya darabjából adaptált magyar színpadra Lőkös Ildikó. Itt tizennégy éves lányt erőszakol meg négy iskolatársa. Ahogy a gyerekek közötti brutalitás a témája a Káva Kulturális Műhely színházi nevelési foglalkozásának is, amelyben a címadó hinta kivételesen nem a szabad szárnyalás, hanem a megaláztatás jelképe. Áront társai nap mint nap belekényszerítik a játszótéri hintába, állva, mezítláb és lökik, ha akarja, ha nem, egyre magasabbra. Az egyik fő kérdés, hogy miért nem szól minderről az áldozat egyetlen felnőttnek sem. És ami talán ennél is fontosabb: a történetet befogadó 11-13 éves gyerekeknek mi a mondandójuk a kegyetlenségről, van-e, aki közülük gyomorremegéssel indul reggelente iskolába. A Káva felkérésére a programban részt vett osztályokról esettanulmányokat készített Horváth Kata kultúrantropológus - s ezek szerint akad miről beszélni. A kutatások eredményeinek utánanézhetünk a műhely nemrég indított Színház és Pedagógia című kiadványsorozatában, ám akinek beszélgetni is kedve támad az olvasottak után, az október 2-án vegye az irányt a Marczibányi tér felé. Itt reggeltől előadásokat hallgathat, vitázhat hintáról, hadüzenetről, vasalózsinórról.