"Ben Bernanke újrajelölése a Fed kormányzótanácsának elnöki tisztére a személyinél általánosabb kérdéseket vet fel: milyen hatalomkoncentrációról van szó a jegybank esetében, és szükség van-e a Fed szerepének felülvizsgálatára?" "Most nem a 2012-es elnökválasztás van soron, hanem a 2010-es kongresszusi és kormányzóválasztásra kell összpontosítanunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak majd az erőviszonyok a Capitoliumban..." "Barack Obama programjának kvintesszenciája a társadalmi változás előidézése; minden erre a balos elképzelésre fűzhető fel..."

Mindezek szokványosnak nevezhető foszlányai egy washingtoni tudósító mindennapi beszélgetéseinek. Különösen, ha republikánus nézeteket vall a partner. Ez a helyzet Jonathan Krohn esetében is. Egyvalami azonban a legkevésbé sem szokványos: mindössze 14 éves fiúról van szó. Ha valaki úgy véli: az idős radikálisnál csak a fiatal konzervatív a nevetségesebb, az bizonyára nem diskurált Jonathan Krohnnal, akit a Time magazin a világ 190. legbefolyásosabb emberének nevezett. Benne ugyanis semmi nevetséges nincsen, legfeljebb szokatlan, hogy a tényleges koránál legalább tizenöt évvel érettebb ember magyaráz nekem a telefon végén. Ahogy a hírmagazin is írja, ezt valóban a Muppet-showba illő hanghordozással teszi, és hallhatóan épp a megfázásával küszködve. - Arisztotelészt és Platónt tettem le nemrég ... - mondja a Georgia állambeli Atlanta elővárosából, Duluthból kicsit szabadkozva, miután kifejezetten kértem, hogy olyan kedves olvasmányait említse, amelyeknek nincs közük a politikához. Ám a jelek szerint Jonathan hajlamos a szakbarbárságra, hiszen történetesen a konzervatív politikai filozófiáról ír könyvet, amelyet legalább 200 oldalasra tervez. Gyakorlott szerzőről van szó, így a kiadói határidőkhöz is fegyelmezetten tud már igazodni. Amellett ugyanis, hogy politikai rendezvények előadója - természetesen a felnőttek szekciójában -, alkalmi rádió-, és tévékommentátor, Jonathan a Határozzuk meg a konzervativizmust! (Define Conservatism) című mű írójaként ismert az Egyesült Államokban.

Februárig "csak" arról volt papírja, hogy az 1996-os nyári olimpiának otthont adó Atlanta legtehetségesebb tanulójának nyilvánították, az idei év azonban meghozta számára az országos ismertséget is. Tévében közvetített, néhány perces felszólalása elvbarátai előtt, akik közül sokan a dédnagyapjai lehetnének, azt is megmutatta: az ifjú Krohn nemcsak a gondolkodás történetében, de önmenedzselésben és a saját kiadású könyvek marketingjében is szaktekintélynek mondható. - Hadd vázoljam, miért határoztam el, hogy megírom e könyvet... A választások idején feltűnt, hogy sokan csak dobálóznak a szavakkal: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus... Nem tudják, mit jelent konzervatívnak lenni. Ennek nem a (Republikánus) Párt a lényege, mert az csak a burok, hanem az elvek, azaz a "töltelék". Én négyes meghatározást adok a fogalomra: az alkotmány tisztelete, az élet tisztelete, kevesebb kormányzás és személyes felelősség - mondja kis öltöny-nyakkendőjében, hevesen gesztikulálva a YouTube videomegosztón is megtekinthető felvételen. Taps, ujjongás fogadja szavait.

De milyen gyerekkor az ilyen? - kérdezem Jonathant, a baptista vallást követő házaspár - számítógépes rendszerszervező apa, középiskolai dráma-, és beszédtanár anya - egyetlen gyerekét. - Szerintem teljesen normális. Magántanuló vagyok: mielőtt hívott volna, épp latinnal és matematikával foglalkoztam, de ezt sem valami remeteéletként, a szülői tanterv kénye-kedvének kiszolgáltatva kell elképzelni. Vannak konzultációink, hetente egyszer be is járok - mondja. És a barátok? Mármint, úgy értve: harminc alatt? - Gondolja, hogy kis felnőtt lennék? Tudom, hogyan kell különböző szinten érintkezni az emberekkel. Vannak velem egykorú haverjaim, akik nem is konyítanak a politikához, viszont kosarazom velük. Szeretek golfozni is - mondja. Vannak persze, akik nem tudnak mit kezdeni vele. Hozott már a postás gyűlölködő leveleket a családnak, miszerint a fiú szülei agymosásának áldozata. Mások szerint pedig egy ritka genetikai rendellenességben szenved.

A wunderkind különös érdeklődésére nyolcévesen derült fény. Történetesen a "demokrata obstrukció" kifejezés ragadta meg; ennek nyomán beleásta magát az amerikai kongresszus ügyrendjébe, házszabályába. "Nem értettem, hogy van az, hogy valaki reggel felkel, és elhatározza: bemegyek ma obstruálni." Rákattan egy reggeli politikai rádióműsorra, amelynek rendszeres betelefonáló-hozzászólója lesz. (Későn kelő gyerekek eleve kizárva: a programnak kilenckor már vége is.) Amerika legfiatalabb megmondóembere - legalábbis a mostani szabályok szerint - 2016-ban szavazhat majd először elnökre. Addig csak megmond. Obama jobbkezét, David Axelrod főtanácsadót például ki nem állhatja. Magáról még nem tudja, mi szeretne lenni, de egyszer - amikor még fiatal volt - választott már pályát. Misszionáriusnak készült a Közel-Keleten. Ennek köszönheti az arab nyelv szeretét, amelyet azóta is tanul - magántanár segítségével. Úgy véli ugyanis, Amerika szóljon a saját nyelvükön "a szövetségeseihez".

Jonathan Krohn