Tudjuk, Pécs jövőre Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lesz, s a Gyugyi-gyűjtemény maradéktalanul beleillik abba a koncepcióba, amellyel a baranyai megyeszékhely elnyerte az EKF titulust. Pécs 2010-től "határtalan város"-ként szeretne megmaradni az itt élők és az idelátogatók emlékezetében, olyan településként, amely kelet-nyugati kapu, s ahol a történelmi korszakok, nációk, népszokások, ízlések, vallások, művészeti iskolák kétezer év óta egymásra rétegződnek.

Gyugyi László, a magyar származású elektromérnök az amerikai Pittsburghben letelepülve 40 éven át a világ metropolisainak bolhapiacain, antikvitásüzleteiben és a legrangosabb aukciósházak licitjein vásárolta össze kollekcióját. S ez a 600 tárgy most visszatérhet Pécsre. A visszatérés módja azonban kicsit komplikált. Tavaly még úgy tűnt, hogy Matyi Dezső, az Alexandra-hálózat gazdája 2,3 millió euróért megveszi, majd a várossal szerződve kiállítja a páratlan gyűjteményt, ám a hazai könyvpiac harmadát uraló vállalkozó - a válság hatására - a nyár elején elállt a vásárlástól. A közelmúltban Páva Zsolt, Pécs polgármestere tárgyalni kezdett Gyugyival a kollekció megvásárlásáról. A 75 éves mérnök kijelentette, hogy - mivel a gyűjtemény legideálisabb helye Pécs lenne - hajlandó a kereskedelmi ár feléért, vagyis 1,3 millió euróért átadni a városnak a kollekciót. Csakhogy a katasztrofálisan eladósodott Pécsnek ez a 350 millió forintos kiadás is súlyos érvágás. A városi közgyűlés a legutóbbi ülésén mégis úgy döntött, hogy hitelből megveszi a gyűjteményt. A pénz egy részét a város közadakozásból reméli előteremteni.

Sokak szerint az önkormányzat azért kényszerült erre a kockázatos áldozatvállalásra, mert a város vezetése tart attól, hogy ha más - gyűjtő vagy település - szerzi meg a gyűjteményt, akkor a pécsi Zsolnay Múzeum legyőzhetetlen konkurenciát, a pécsi Zsolnay-imázs pedig gyógyíthatatlan sebet kap. De van, aki előremenekülésnek látja a megerőltető vásárlást. Pécs - az előkészületek megkésettsége és konfliktusai okán - némiképp baljós előjelekkel készül az EKF-szerepre, ezért fontos, hogy a jövő évi programok "ütősek" legyenek, s feledtessék a korábbi kellemetlenségeket. A Gyugyi-gyűjtemény nagy attrakció, és sokakat Pécsre vonzhat, így ez a tárlat hozzájárulhat a jótékony feledéshez.

Művészettörténészek szerint a kollekció kiválóan reprezentálja a XIX. század végén és a XX. század elején csúcsra jutó Zsolnay-műhelyt. A pécsi gyár jellegzetes alkotásaiból számos tárgyat megtalálhatunk az Iparművészeti Múzeumban és a pécsi állandó Zsolnay-kiállításon, ám az 1898-1908 közötti szecessziós időszak bemutatása mindkét helyszínen hiányos. Gyugyi László e tíz év sztártárgyaira koncentrált. A gyűjtemény egyedülálló értékét épp a gyár szecessziós aranykorát bemutató, 250 dísztárgy adja. Ezeken a vázákon, tálakon, kancsókon, virágtartókon, lámpákon festett és reliefszerű élőlények tobzódnak: bogáncsok, mákvirágok, szőlőfürtök, tulipánok, szegfűk, levélminták burjánzanak fékezhetetlenül, halak, rákok, békák, egerek, menyétek, kígyók, madarak úsznak, kúsznak, másznak, repülnek, harcolnak, pásztorlányok, nimfák és faunok évődnek. Mindez ezerféle színnel, sejtelmesen fénylőn.

Ezek a porceláncsodák - ha Pécs hozzájut a megvásárláshoz szükséges pénzhez - nem egészen egy év múlva láthatók lesznek a városban, a Zsolnay Kulturális Negyedben. Addig be kell érnünk azzal a 2006-ban kiadott könyvvel, amely bemutatja a gyűjteményt. Itt egyébként Gyugyi László beavat minket londoni, párizsi, bécsi, budapesti és New York-i gyűjtőútjainak tapasztalataiba. Részleteket azonban nem árul el arról, hogyan szemelt ki és talált meg egy-egy számára fontos tárgyat. Próbáltunk ez ügyben szóra bírni, de ő nem állt kötélnek. Azt mondják a hozzáértők, hogy ezen ne lepődjünk meg, mivel a gyűjtő olyan a tárgyaival, mint úriember a szerelmeivel: bemutatja őket a társaságnak, de arról diszkréten nem beszél, hogy mennyiért vesz nekik ékszert.