- A karrierje tulajdonképpen Cannes-ban kezdődött a Gyerekgyilkosságokkal...

- Ha már a fesztiválok szempontjából nézzük, akkor inkább az Eldorádóig mennék vissza. Akkoriban én is elkísértem a filmet Velencébe. Tízéves voltam, még azt sem tudtam felfogni, hogy milyen nagy filmben szerepelek, hiszen az Európai Filmakadémia rendezői díját is elhozta. Gyerekként meglehetősen traumatikus élmény volt a torokfelvágásos jelenettől kezdve az éjszakai forgatásokig. Nem is igazán tekintem színészi feladatnak vagy a pályám részének, egyéni érdemnek. Azt viszont, hogy a Vonaton című kisfilmemmel kijutottam Cannes-ba 2005-ben, már igen. Ami közös bennük, hogy a apám szervezte eddig mindegyik kiutazásomat. Velencébe és Cannes-ba is Ladával mentünk ki annak idején...

- Hogyan kerülhetett reflektorfénybe ilyen fiatalon?

- A nagymamám látta meg bennem hatévesen a szereplési vágyat, és elvitt a Harlekin Színházba, Lakatos József iskolájába. Akkoriban monopolhelyzetben volt ez a tanoda, és a rendezők rendszeresen jártak oda válogatni. Először Verebes István a Vígszínházba, majd Xantus János szúrt ki magának, a Hülyeség nem akadály című filmben játszottam. Bereményi Géza már a Mafilm adatbázisában talált rám: annyira hasonlítottam a jövendő filmbéli énemre, hogy a "fejem" miatt azonnal megkaptam a szerepet.

- A Rózsaszín sajtban elég sok kihívással kellett szembenéznie. Bár, gondolom a francia nyelv nem okozott sok gondot, hiszen Strasbourgban született.

- Kétéves koromban jöttünk haza, így egészen tizenkét éves koromig a francia a bosszantás nyelve volt otthon, mivel a szüleim csak akkor használták, amikor azt akarták, hogy ne értsem, miről beszélnek. Így végül dacból tanultam meg franciául.

- Szakmai körökben az okozza a legnagyobb vitát, hogy jól tette-e, hogy a rendezésen túl a film főszerepét is elvállalta.

- Már az íráskor kacérkodtam a gondolattal, hogy én játszszam majd a tizenkilenc éves fiú szerepét. Harmincéves voltam a forgatáskor és tényleg többször felmerült bennem, hogy esetleg mégse nekem kéne alakítani őt, de ilyenkor mindig történt valami, ami meggyőzött. Például az egyik boltban elkérték a személyimet, amikor bort akartam venni. Vagy becsöngettek, hogy az egyik cégnek készítenek felmérést, majd figyelmeztettek, hogy igazából az anyumat vagy az apumat keresik. Ez olyan adottság, ami sokáig átok volt, csajozásnál például, de most kárpótoltam magam minden sérelemért. Egyébként az amerikai filmekben ez szinte állandó jelenség, a Pomádéban Stockard Channing harmincnégy évesen játszott középiskolást.

- A frappáns, szókimondó, kifejezetten ütős kisfilmek után sokakat meglepett, hogy könnyedebb mű lett az első egész estés produkciója.

- Ez a film az apától való elszakadásról szól. Persze, lehet tinivígjátéknak is tekinteni, semmi bajom a műfajjal. Csakhogy, ha az ember igazi közönségnek szánja a filmjét, akkor mindenképpen csomagolnia kell valahogy az üzenetét. Engem leginkább a történetek érdekelnek, a jellemfejlődés, az erkölcsi győzelem vagy bukás.

- Színész, író, rendező, televíziós műsorvezető, producer...

- Jó lenne, ha ma megengedhetném magamnak Magyarországon, hogy csak a rendezésre koncentrálhassak. De ez egyelőre több mint luxus.