Kishont Ferenc reménytelin indult humorista pályafutását szakította meg az 1949-es rendszerváltás, amely elől Izraelbe menekült. Hamarosan ott is megjelentek humoros írásai, aztán színházat is létrehozott. Ő és művei a nyolcvanas évek közepén tértek vissza Magyarországra. 2005-ben Svájcban halt meg. A színház kész kabaré című műsort először 1999-ben játszották a Kolibri Színházban - az író szerepében Kézdy Györggyel. A többiek ugyanazok voltak, akik most a Zsidó fesztivál alkalmából ismét előadták a Spinozában.

Az író ezúttal fordított csalit alkalmaz. A halott színház kulisszái mögé azzal csalogatja be a nézőt, hogy ott, a bulvárlapok szenzációival szemben nincsen semmi. Aztán ezt részletezi jelenetről jelenetre. Jól ismert témákon köszörüli dialógustechnikáját. Látjuk az írót, aki miközben saját darabja átalakulásait sem tudja követni, végképp beleszédül a színházi üzemmenet kavargásába. Láthatjuk női és férfi primadonnák kényeskedéseit, és kipipálhatjuk a munkahelyi intrikák speciálisan színházi változatainak gondosan összeállított leltára tételeit. S végül jó tanácsokkal látja el a művészeknek gratulálni kénytelen bennfenteseket - külön arra az esetre, ha a produkció még éppen elviselhető, és arra, ha végképp kibírhatatlan volt.

A színházi belvilág ábrázolásában Molnár Ferenc mélyebb, Michael Frayn viccesebb. Kishon humora ezúttal földszintesebb, de sohasem hasogatja a színfalakat. Közhelyeket vizsgál, boncol, demonstrál elmélyült bölcsesség látszatát keltő visszafogottsággal. Olyan ártatlan gesztussal adja elő a legelnyúzottabb tárgyakat is, mintha komolyan hinné, hogy előtte senki sem látott izgága színigazgatót, hisztériázó primadonnát, erőszakoskodó sztárt, és valóban felvilágosító küldetést teljesítene azzal, hogy felfedezéseit elénk tárja. Székhelyi József tisztán hozza a tulajdon eredetiségében és éleslátásában mélyen hívő írót, klasszikus konferansziéként viselkedik. A rendező Czeizel Gábor és a játszók szemlátomást nem foglalkoznak azzal, hogy megkülönböztessék a ripacskodó színészt a színészkedő embertől. Várnai Szilárd teljes erőbedobással karikíroz, Borbély T. András egyetlen jelenetben, ahol megszeppent segédszínészt ad, jellemet, életsorsot is jelez. Orosz Anna szakszerűen idézi ama régi kor színészetét, amelyről az írói bevezető némi joggal állította ki a halotti bizonyítványt.