A magyar közönséget Floyd ismertette meg az utazós főzőműsor fogalmával: Jamie Oliver, Nigella Lawson még a fasorban sem volt, amikor megdöbbenve néztük, hogy az enyhén spicces Floyd ételt kotyvaszt az Afrikát átszelő vasút mozdonyában a kazán lángjainál egy lapáton, vagy konyakmámorban bepofátlankodik a cannes-i Hotel Carlton konyhájába, hogy a nyüzsgő nagyüzem egyik sarkában összeüssön valami meleget a stábnak - Csiszár Jenő pedig most továbbviszi ezt a haladó hagyományt.

Jenő, amikor megtudta, hogy séf barátja, Alessandro Arena elnyerte az olasz szakácsművészet egyik legrangosabb kitüntetését, az Arany Disznó-díjat, rávette, hogy örökítsék meg a díjátadóra vezető utat. Ami szolid úti dokumentációnak indult, Jenő és Sandro lendületének hála, villámgyorsan kulináris roadmovie-vá alakult, amelyben a két barát 12 itáliai helyszínt érintve, gyakorlatilag végigfőzi az utazást. A díszletet a legszebb olasz tájképek adják, a cselekményt pedig az út és a főzések váratlan történései: Sandro a magabiztos profi nyugalmával áll meg összeütni egy jellegzetes olasz ételt szinte bárhol, Jenő pedig a lelkes kezdők izgalmával asszisztál a folyamathoz. Ha kell, kihajózik a halászokkal hajnalban, ha kell, átverekszi magát a baromfiudvar házőrző libáin, hogy tojásokat raboljon a tyúkok alól a frissen készülő pennéhez, és ha kell, ő maga lát neki a tésztagyúrásnak.

Állomások

Cormons. Az első lecke lazán indult, Cormonsban a helyi családi gazdaságban vásárolt sajtból tojás nélküli omlettet, azaz fricót sütöttek hőseink, marhanyelv főtt a fazékban, és édes túrót tekertek sonkaszeletekbe.

Bologna. Bolognában az olasz húsipar egyik fellegvárában Jenő megismerkedett néhány másfél mázsás mortadellával, egy futamnyi veteránautóval és - biztos, ami biztos - egy csapat agresszív házőrző szárnyassal. Közben vendéglátójuk birtokán elkészült némi házi tortellini, és egy serpenyő spenótos, salsicciás tagliatelle.

Santo Stefano d'Aveto. Fárasztó volt az út az Appenninek csúcsai között, több mint ezer méter magasan fekvő kis faluig, Santo Stefano d'Avetóig, de megérte, hiszen hőseink találtak egy batyura valót a ritka spinarello gombából, Jenő megtanulta, hogy az édes desszertet is lehet borsozni, hogy a fritelle pedig olyan alakzatot vesz fel sütés közben, amilyet az ember éppen belelát, és még egy Lamborghinit is kipróbálhatott.

Rapallo. Negyedik nap Jenő már a Ligur-tenger partján kezdte a napot, miközben Sandro focacciát dagasztott, majd ezt együtt ki is sütötték a kemencében, közben helyi raviolit főztek és polpettonét sütöttek, és végre maradt idejük városnézésre is, hiszen Portofinót kár lett volna kihagyni.

Siena. Hőseink útja Toscanába vezetett, egy Siena környéki kis faluba, ahol Sandro barátja, Khemiri kiváló vendéglátóként viselkedett. Itt kiderült, hogy a ribbollitával kevés munka, de sok várakozás jár, hogy lehet utcán is grillezni, ráadásul másfél kilós fiorentinaszeleteket, ami természetesen itt teljesen emberi adagnak számít, és újra bebizonyosodott, hogy jó bor nélkül bele sem érdemes kezdeni a főzésbe.

Bevagna. A roadmovie hatodik napja az umbriai olajfaligetekben indult, majd egy galamb megsütése és egy marék szarvasgomba összegyűjtése után hőseink útja a középkori Bevagna főterére vezetett, ahol egyszerű, de zseniális tészta készült. A lendület estig is kitartott, hiszen Jenő pincérként debütált, miközben helyi meglepetés zenekar húzta a talpalávalót.

Bracciano. Róma mellett, Braccianóban Sandro és Jenő megpróbálta meggyőzni egymást, hogy a porchetta vagy a briós-e a jobb reggeli, majd Stefano mesterrel és Domenigo tenorral találkoztak, akik Jenőt tiszteletbeli kuktává avatták, közösen pacalt főztek, és végre belekóstoltak az élet édesebb örömeibe is, a végén pedig dal is fakadt.

Salento. Nápolytól nem messze, Salentóban Sandro az igazi mozzarella titkát kutatta a bivalyfarmtól a gyárig, aztán persze vásároltak is a nagyszerű alapanyagból, hogy gyorsan elkészíthető salátákat dobjanak össze és a bivalymozzarella nélkül elképzelhetetlen pizza margheritát süssenek.

Calabria. A kilencedik napon a kurzus végre tengeri fejezetéhez érkezett. Jenő és Sandro a helyi halászokkal vágott neki a nyílt víznek és sikerült páratlan zsákmányra, konkrétan három aragosztára szert tenniük. A kötelező kikötői vásárlás után az étel egy strandon készült el, ahol a helybéliek Sandrót összetévesztették Fabio Cannavaróval.

Diamante. A tizedik napon Jenő, mint gyakorló kukta bizalmi feladatot kapott: szerezze be önállóan az aznapi alapanyagot - ami egy kecske volt. Jenő kis hezitálás után úgy döntött, hogy inkább csak részleteiben felel meg a kihívásnak és nem az egész jószágot vásárolta meg.

Randazzo. Sandro és Jenő már Szicíliában, Randazzóban fogyasztotta el a helyiek tipikus reggelijét, hogy ne üres gyomorral menjenek az egyik legnevesebb, pisztáciakészítményeket előállító üzembe. Tudták, hogy hosszú lesz a nap, és naplemente után még főzniük kell valamit a híres pisztáciából.

Catania. A cataniai halpiac zegzugos forgatagában Jenő elcsodálkozott, hogy milyen kincseket rejt a tenger, miközben Sandro szakértően válogatott közöttük. Nem lehetett kihagyni az olívás standot sem, és még sajtot, zöldséget is kellett keríteniük, mielőtt a tengerparti lávakövek sűrűjében néhány parádés tengeri fogással lezárták a főzőkurzust.

Olasz meló: péntekenként 21.30 TV Paprika

Csiszár Jenő - Olasz meló